Sepsiszentgyörgyön az Olt utca egyik kis üzletébe belépve egy mindig képernyő előtt ülő férfi fogad. Ő Szabó István, a Gi Computers vezetője, aki több mint húsz éve forgalmaz számítógépeket, alkatrészeket és kiegészítőket. A személyes motivációkon, a vállalkozás által bejárt úton túl a helyi piac sajátosságairól is kérdeztük a szakembert.
– Hogyan kezdődött a vállalkozás?
– Érdekesen, 2007. augusztus végén egy sörkertben, hajnali négykor. Elégedetlen voltam az akkori munkahelyemmel, és a leendő társam épp hazaérkezett külföldről egy kis befektetni való pénzzel. Az ötletet egy barátunk dobta fel, aki sajnos már nincs közöttünk. Gyakorlatilag öt másodperc alatt dőlt el, októberben már indult is a cég.
– Bizonyára volt azért előélete a dolognak.
– Persze, öt évig dolgoztam azelőtt számítástechnikában, s gyermekkoromban apám azért szidott meg, mert a tranzisztort kiszedtem a televízióból – hiszen máshol nem lehetett kapni, és kellett a kicsi, saját kezűleg összerakott rádiómhoz. Lenyűgözött mindig is a számítástechnika, főként, mert elég sok sci-fit olvastam gyermekkoromban, ott az egyik lételem az akkor elérhetetlen számítógép volt. Az első, amit „élőben” láttam, egy 486-os, 33 MHz-en futó számítógép volt, az is elvarázsolt. Teljesen autodidakta módon tanultam meg a szakmát, és most is lenyűgöz ez a technológia.
Környezetvédelem
– Kizárólag hardverrel foglalkozik a cég?
– Igen. Valójában három nagy terület van most, ami a számítógépeket illeti (hiszen a telefon is egyfajta számítógép, de mégsem), van a hálózati rész, a hardver, vagyis az elektronikai egysége, és a szoftver, ami a programokat jelenti. Általában egy területtel lehet és kell foglalkozni, annyira összetett így is. Persze, szükség van az együttműködésre, mert ezen a téren enélkül nem lehet érvényesülni. Hiszen maga az értékesítés csak része a munkáknak, nekünk az a célunk, hogy az éppen soros ügyfelet kiszolgáljuk. És itt a legfontosabb kérdés az, hogy a felhasználó mit akar elvégezni a géppel. Ezzel a kérdéssel, amelyet általában egy belépő érdeklődőnek felteszek, lehet egy kicsit az intim szférát is érintem, legyen szó magánszemélyről vagy cégről. De fontos, mert akkor nem egy kétezer lejes írógépet adok el neki, hanem egy, a szükségleteit kielégítő számítógépet. Eléggé széles skálán lehet mozogni, és végül az ügyfél választ, de fontos, hogy később ne legyen panasz. Meg kell keresni a legoptimálisabb középutat, amit ráadásul később bővíteni is lehet.
– Alapvetően újrahasznosított gépeket forgalmaznak?
– Igen, de ez nem azt jelenti, hogy alkatrészekből rakjuk össze. A beszállítóink – alapvetően évek óta kettővel dolgozunk – a gyáraktól vásárolják. A nyugati nagy cégek ugyanis két-három évenként a teljes gépparkot lecserélik, s már eleve úgy vásárolnak, hogy azt a gyár visszaveszi. Ezek aztán rendkívül szigorú ellenőrzésen mennek át, nagyon fontos a garancia, a megbízhatóság. Tehát úgynevezett biznisz kategóriás termékeket forgalmazunk kizárólag, amelyek sokszor jobbak, mint az újonnan vásárolt konzumgépek. Márpedig azok az új gépek, amelyeket akciósan ajánlanak úton-útfélen, általában ilyenek. Ezenkívül van még egy nagyon fontos szempont, ami egy újrahasznosított gépnél érvényesül: nem egy új géppel terheljük a környezetet. Javítást is vállalunk, de főként a laptopoknál elég sok időbe telik ez, költsége miatt pedig az ügyfélnek is egyre kevésbé éri meg.
Eldobott marketingkönyvek
– Milyen a közeg, mennyire lehet megélni az itteni felvevőpiacból?
– Nagyon fontos, hogy az ügyfél testközelben legyen a termékkel, ezért nem véletlen, hogy üzletet tartunk fenn. Ez is egy jellegzetesség, hiszen a felvevőpiac gyakorlatilag ismeretségen, személyes kapcsolaton, ebből fakadó bizalmi viszonyon alapszik, a cégek tehát kialakítják a saját vevőkörüket, és nincs igazán átjárás. S ez nem is baj, nem is vagyunk sokan. Szentgyörgyön a marketingkönyveket el lehet dobni, mert a klasszikus eszközök nem működnek, s ez a kisvárosi jellegzetesség valójában előny, hiszen a kapcsolati tőke nagyon jól működik. Főként a mi szakmánkban, ahol az ügyfelek nem érthetnek a termékhez, hiszen a technológia meghaladta a hétköznapi gondolkodást.
– Milyen volt az utóbbi egy év?
– A járványhelyzet a számítógépipart, sajnos, pozitívan befolyásolta. Nagyon sok munkánk volt, hiszen az online oktatástól az otthoni munkáig mindenhol a laptop volt a sztár, hiába vannak asztali gépek akár fél áron is. A legnagyobb gond az ellátással volt, s ennek megfelelően az árak még mindig emelkednek. Mostanáig másfél-kétszeres az áremelkedés (ami főleg az új gépekre érvényes).
Agyelszívás
– Milyen tervekkel indult a cég, s abból mi valósult meg?
– Kezdetben mi is fejlődésben, több kis helyi üzletben gondolkodtunk. Aztán ennek a tervnek hamar nyakát szegte az indulás után gyakorlatilag egy évvel bekövetkezett pénzügyi válság. De nem is ez volt a nagy gond, valójában három nagy pofon ért az évek során. Mindhárom hatósági jellegű, hiszen – s erre egy kicsit büszke is vagyok – az ügyfelekkel soha nem volt semmilyen probléma. Legtöbbször az állam hátráltatott a sűrűn változó adórendszerrel, illetve szabályozásokkal, volt egy állami megrendelésünk is, meglehetősen nagy összegben, amit jó nagy késéssel törlesztettek, de volt a bolt történetében egy röpke másfél éves utcajavítás is, ami rendkívüli módon visszavetette a forgalmunkat. Így a bővítésről lemondtunk, s mire magunkhoz tértünk, az online értékesítésről is lekéstünk, mert telített lett a piac. Ezért maradtunk ezzel az üzlettel, itt szeretnénk minél jobb szolgáltatást nyújtani. Egy kicsit visszaadni azt a bizalmat, ragaszkodást, amit a nehéz időkben az ügyfeleinktől kaptunk, s amiért nagyon hálásak vagyunk. Ezen a területen egyébként is elég nehéz tervezni, mert a piac rendkívül bizonytalan. Hiszen nem tudjuk, hogy milyen irányban mozdul el a számítástechnika. Tervezzük egy új üzlet nyitását, de itt a legnagyobb probléma a szakemberhiány. Nehéz jó szakembert találni, mert aki jó, az legalább Kolozsvárig elmegy, ahol euróban keres annyit, mint itthon lejben.
