Várat bástyákat rakott raktunk
Tegyük fel ha kígyó támad
Tenger hegy dübörög alattunk
Ma nekem kell mentenem hazámat

Vállalni a léleknek nehéz Ha van
Vállalkozóból még sosem volt ennyi
Égbe hazudva nyugton s nyugtalan
Az igazság a földön csak szemernyi

Siratni talán mégis nehezebb
Bosszút ne állj eltaposott hernyón
Nem lehet szabad az a nép mely
hazug módon más népeket elnyom*
­­­­---------------
* Karl Marx tétele

Aranyos éjszakák

Ha fogytán is az idő, de velünk.
Megszoktuk az omló felleget.
Bűnbocsánat nincs. Abból elegünk.
Bebocsátásból élnünk nem lehet.

Csupa Szabadság tér, hol még ellakunk.
Rozsdás rézkürttel fogunk verebet.
A kántor se szól rám már a gyászban,
ha sárkányt vagy papot temetek.

Egyetlen hónap, amelyben aranyos
harmincegy napon át az éjszaka.
Márciusban a védangyal maga mos.
Pihenni jönnek hős lelkek haza.

Vírusvilág

Egész földrészek vad ostromzár alatt
Jéghegyekre olvadnak humoristák
Papok se tudják mi volt s mi maradt
Létüket tagadják kik vezetik a listát

Soha ennyi gyáva ember nem volt
A gőg ma esendőnek rebegi magát
Győzi kegyelmét a magas mennybolt
Menekül szégyenében az Ararát

Szerénységén elél majd ki marad
Készség meg kényszerűség egy karát
A maradék küszöbön húzod meg magad
és hálálkodsz hogy soha ekkorát