Meg vagyunk élve: a következő tanévben eltörlik a februári vakációt, pontosabban hozzácsapják azt a karácsonyi szünethez, Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter ugyanis nem látja értelmét a tanítási időszakok féléves szakaszolásának. Az ember először nem is hisz a fülének: ez lenne az annyiszor hiányolt előrelátás, távlati tervezés?
Inkább látszattevékenységnek tűnik, hiszen nem ezen múlik az, ami lényeges: az oktatás minősége. Ezzel volt nagy baj már a járvány előtt is, és az iskolák bezárásával csak nőttek a gondok. A szaktárca most a vakációk tologatásával szórakozik, nem először: az elmúlt évtizedekben több tanügyminiszternek ez volt az egyedüli „reform-kezdeményezése”. Azt mindeddig senki nem magyarázta meg, hogy miért nem felelt meg a régi, évharmados beosztás (amikor karácsonyig tartott az első, húsvétig a második, a hosszú nyári vakációig a harmadik, összegező dolgozatokkal lezárt tanítási szakasz), de ne akadjunk fel ezen, végül is részletkérdés. A baj az, hogy a lényeggel foglalkoznak a legkevesebbet a döntéshozók.
A jelenlegi miniszter ugyan hosszasan, több tévéadásban is beszélt az iskolák újranyitásáról, a járványügyi szabályok betartásáról, kivételekről, tananyagpótlásról és vizsgákról, mégis igen kaotikus a helyzet: nagyjából hatszázezer diák most sem térhet vissza a tantermekbe, a tanárokat és szülőket nem tesztelték, és csak igen kis számban oltották be, az iskolákban való teszteléshez pedig akkor sincs elég szakember, ha visszahívják a közegészségügyi igazgatóságoktól az online oktatás idejére kölcsönadott orvosokat, asszisztenseket (ami még csak elképzelés, mert azt sem gondolták végig, hogy nélkülük miképpen fogják ellátni a járvánnyal járó többletmunkát a közegészségügynél). Az is kérdéses, hogy a megyék sárga vagy zöld besorolása mennyire tükrözi a valós fertőzöttséget, az egyedül vörös Temes megye orvosai ugyanis határozottan állítják, azért vannak ebben a helyzetben, mert sokkal több tesztet végeznek, mint másutt. Így már eleve sérül az esélyegyenlőség a különböző vidékek között, és nem tudni, ki és hogyan fogja helyrebillenteni az egyensúlyt. És főleg mikor?
A szakemberek szerint már most nagy a különbség az online oktatásban részt vevők és a kimaradók között. Indulásból elhibázott lépés volt a többivel együtt bezárni azokat a félreeső falusi iskolákat is, ahol sem koronavírus, sem internet nem volt, mert a most meghirdetett, néhány hetes felzárkóztatás sokaknak csak elméleti lehetőség, hiszen minden ötödik diák továbbra is távoktatásra kényszerül. Ők mikor fogják bepótolni a kiesett tananyagot? Aki iskolába járhat, annak is nehéz lesz: délelőtt az osztály halad a rendes órarend szerint, délután a rászorulóknak át kell venniük a korábbi leckéket – amelyek nélkül több tantárgy esetében lehetetlen megérteni a délelőtt felvett anyagot. Ennek a fejtetőre állított oktatásnak a terhét a pedagógusokra hárították: oldják meg ők június közepéig azt, amit tavaly márciustól központi szinten összekuszáltak. Érdemi segítséget – például a törvény által amúgy is előírt könnyített tantervet – nem kapnak, minek, a jövőről legyen elég annyi, hogy a téli vakáció ideje módosul.