Hosszú időre nyúlik vissza a farsangjárás hagyománya Kálnokon és Sepsikőröspatakon, fő szervezői mindig a kálnoki rezesbanda és a kőröspataki önkéntes tűzoltók voltak – tudósított hűséges olvasónk, a kálnoki Szigyártó András falukrónikás és megyebíró.
– Idén a járvány közepette is ragaszkodtak a régi szokáshoz mind a két településen. Lám, lehetett egy kis muzsikával eszébe juttatni a népeknek, hogy lehet farsangolni úgy is, hogy betartjuk a járvány szabályait. Muzsikával sikerült valamennyire elűzni a vírustól való félelmet és a telet mind a két településen, sze’ erről szól a farsang. Voltak, akik csak a kerítés sarkától hallgatták meg farsangi jókívánságainkat, de olyanok is, akik nem felejtették el, hogy nincsen farsang pánkó nélkül! Könnyeket ejtettek a muzsika hallatán, többnyire azért, mert ilyenkor szoktunk megemlékezni az elhalt zenekari tagokra és önkéntes tűzoltó társainkra többnyire a kapujuk előtt, a községközpontban, Váncsa Gyuri bácsi egykori lelkes parancsnok síremlékénél. Sikerünk volt, a fiatalok is felfigyeltek a farsangra, s még a főút mellett lakó romák is vártak.
Bebizonyosodott, hogy a farsangot nem ápolni kell, hiszen az nem beteg, hanem tovább kell vinni és átadni azoknak, akik beleélik magukat és tovább viszik! A két faluban közel egy esztendeje elhallgatott a nóta. Jó érzés volt hallani a biztató szavakat: ne hagyjátok ezt a hagyományt kimaradni, folytassátok, jövőben is várunk szívvel és örömmel! Sajnos, a fiatalok számára a járvány bezárta a kultúrotthonok ajtaját, a Vadas alatt az idei farsangi bál leányálom maradt. (KgyZ)
