A különféle barna sörök mellett mostanság egyre jobban megszerettem a búzasörök is. A németek felsőfokon művelik ezt a műfajt, ám manapság mások is sokan – multik vagy éppen kisebb manufaktúrák – próbálkoznak ezzel a típussal.
A Szent András Sörfőzde Napkincse az első magyar búzasör, amelyet ez idáig megkóstoltam, s el kell mondanom, hogy azért ittam már ennél jobbat is. Nem rossz ez a habos nedű, de nem lopta be magát a szívembe... Nyitáskor nagyot szisszent, az üvegből kiáramló illat édes és élesztős volt. Miután pohárba öntöttem a szűretlen sert, aromája kiegészült egy kis gyümölcsös, banános jelleggel. Fehér habkoronája dús, lágy és meglepően krémes, s a vártnál sokkal tovább megmaradt. Íze vizezett volt, sajnos, erre már az első korty után rájöttem. Emellett frissesség is volt benne, s a zamatában is felfedeztem a gyümölcsösséget, viszont kevésnek tűnt benne a búza, és a savanykássága nem hatott rám üdítően. Utóíze enyhe, ami egy kis citrusossággal társult. Az ajánlott fogyasztási hőmérséklete 7–12 Celsius-fok közötti, főzéséhez pedig többek között Melanoidin és pilseni malátát, illetve Hallertau Perle és Magnum komlót használtak. Ki kell hangsúlyoznom: nem rossz sör a Napkincs, de szerintem van ahová még fejlődnie, és szerintem fog is!
Adatok: • származási hely: Magyarország • ára: 6,39 lej • kiszerelése: üveg (330 ml) • alkoholtartalom: 4,9% • szárazanyag-tartalom: – • IBU: 13 • összetevők: ivóvíz, búza- és árpamaláták, komlók, sörélesztő • típus: szűretlen búzasör (hefeweizen) • színe: opálos világossárga • a sör pontszáma: 6/10.
Tibodi Ferenc (sor-csap.blogspot.com)
Sörlexikon: Sörélesztő – A Saccharomyces cerevisiae egysejtű, mikroszkopikus méretű gombaféle, melyet alapvetően a sörgyártásnál használnak. A sörélesztő felel azért, hogy a cefrében oldott cukrokat alkoholra és szén-dioxidra bontsa le az erjedés során. Fontosságát az mutatja a legjobban, hogy a folyamat melléktermékeként olyan metabolikus vegyületek keletkeznek, melyek nagyban befolyásolják a kész sör ízét.
