Az elöljáró biztosította a tanácstagokat, hogy az óvodák és az elemi osztályok „bármi áron” megmaradnak, mivel a legkisebbeknek érzelmi biztonságra van szükségük, és olyan zsenge korban buszozásra sem lehet fogni őket.

A polgármesternek sok mindenben igaza van, de nem mindenben.

A legfőbb gond nem az, hogy nincs elég gyerek, hanem az, hogy a helyi iskolákban nincsenek olyan feltételek, amelyeket a szülők jogosan elvárnának – az elmúlt években többször adtunk hírt arról, hogy az egészségügyi és/vagy a tűzoltósági engedély bizony sok oktatási intézményben hiányzik –, illetve néhány kivételtől eltekintve nem is a pedagógustársadalom legjobbjai vállaltak ott munkát. És mivel a szülők a gyerekeiknek mindenből a legjobbat szeretnék, évek óta más, zömében baróti iskolákat részesítettek előnyben a köpecivel vagy felsőrákosival szemben. Ez pedig meg nem állítható leépülési spirált indított el.

Ahogy fogytak a nebulók, az osztályokat egyre jobban össze kellett vonni. Előbb csak két évfolyamot, majd hármat vagy éppen négyet, s ahogy egyre kevesebb idő jutott egy-egy évfolyam felkészítésére, úgy fogytak a soron következő gyereknemzedékek szüleinek érvei is a helyben tanulás mellett. Mert tisztában voltak vele, egyáltalán nem mindegy, hogy a nyolcadik osztály végén az abszolválóvizsgát gyermekük milyen eredménnyel teszi le, milyen líceumi vagy szakiskolai osztályba jut be, illetve ott milyen lesz az előmenetele, azaz milyen jövő elé néz.

Bő tíz esztendeje fél újságoldal terjedelemben írtunk olyan köpeci és felsőrákosi szülőkről, akik a városháza tájékáról felröppenő, iskoláik megszüntetéséről szóló híresztelések ellen akartak felszólalni. Mondhatni, a protestálásban volt némi tapasztalatuk: alig egy évvel azelőtt már gyűjtöttek aláírásokat a régi alma materek védelmében...

Akkor úgy ítélték meg, nem lenne helyes, ha gyerekeiknek már ötödikes kortól Baróton kellene folytatniuk tanulmányaikat. Elismerték, Baróton nem kellene összevont osztályba járniuk, és szaktanár oktatna minden tantárgyat, de attól féltek, hogy a gyerekeik lelkét megviselné a váltás, mivel a városi gyermekek lenézik a falusiakat, s ezt éreztetnék is, mint ahogy nem mindegy az sem, mikor van busz, illetve az arra való várakozás ideje alatt hol húzhatja meg magát a gyerek. A véleményüket kifejtők úgy fogalmaztak, haragszanak azokra, akik gyerekeiket a városba viszik, valamint arra az iskolára is, amelyik befogadja őket, hiszen azzal tőlük, a maradni vágyóktól veszik el mindinkább a helyben tanulás lehetőségét.

Nos, tíz év után Miklósváron – ők már régebbtől Nagyajtára viszik gyerekeiket –, Köpecen, Felsőrákoson, Bibarcfalván és Bodosban sincs V–VIII. osztályos oktatás. Bár a korán kelés, az őszi-téli ingázás szülőre és gyerekre egyaránt terhet ró, ma sokan úgy gondolják, mégis érdemes meghozni az áldozatot, mert tényleg emberibb körülmények közt tanulhatnak, fejlődhetnek és ügyesedhetnek...

Ez mind igaz, csak újabb tíz év múltán nehogy ugyanezt kelljen az egyre inkább elnéptelenedő Baróti Szabó Dávid Középiskoláról is leírnunk.