Gondolkodott már azon, vajon milyen dinamika járul hozzá ahhoz, hogy függőség alakuljon ki a családban? Jellegzetes mintázatok mutathatóak ki a szenvedélybetegséghez vezető úton. Legyen szó akár alkoholról, drogról, szerencsejátékról, munkáról vagy akár képernyőről, számos hasonlóság adódik az érintett családokban.

Hogy alakulhat ki a függő személyiség?

A családok többségükben elsősorban szeretni és támogatni akarják gyermekeiket. Általában a függő személyiség sem olyan családban alakul ki, ahol őt nem szeretik vagy nem törődnek vele. Az a család, ahol az egyik szülő keveset van jelen, főleg szülőként, viszont a másik szülő próbálja egyedül beteljesíteni a másik szülő szerepét is, dominánssá válik ebben az értelemben a családban.

Ezek a párkapcsolatok többnyire boldogtalanok, így a domináns szülő számára lehetőség kínálkozik, hogy a boldogtalan párkapcsolat miatt keletkező érzelmi hiányt az életében a gyerek segítségével töltse ki. A gyereket túlszereti, így nem önállóságra és szabadságra neveli, hanem ő lesz az élete egyedüli értelme, a gyereket birtokolja és a felelősséget is ő vállalja érte, a gyerek erre lehetőséget sem kap. Felelősség és önállóság nélkül a gyerek számára a függetlenség is lehetetlenné válik.

Eszerint lehet túlszeretni a gyereket?

Abban az értelemben igen, hogy nem adják meg a lehetőséget arra, hogy valóban felnőjön, felelősséget vállaljon, kilépjen a szüleitől való függőségből. Az elkényeztetés is azt a dinamikát hordozza, hogy általa a gyerek védve van minden olyan frusztrációtól, ami lehetővé tenné számára a felnövést.

Ahhoz, hogy érett és független személyiséggé válhasson valaki, nem kerülhető el a fájdalom és a frusztráció. Nem lehet és nem is szabad minden effélétől védve, burokban nevelni a gyereket, mert akkor végső soron megfosztjuk a saját függetlenségétől, s annak elérése lehetetlenné válik.

Rá lehet nevelni a gyereket a függőségre?

Ha a gyerek arra van szoktatva, hogy a megoldás és a segítség mindig kívülről érkezik, akkor nem lesz képes függetlenül, saját gondjaira önállóan megoldást találni. Ezeket a gyerekeket ráadásul nem ritkán észrevétlenül ránevelik arra, hogy szélsőségesen, problémásan viselkedjenek. Amikor pedig a szülő belebetegszik abba, hogy ha a gyerek elmegy valahova,  mégis alkalmazkodni fog. Hiába tudja a gyerek az eszével, hogy ez azért nem lehet olyan komoly, haragudni fog önmagára és a szüleire is.

A pszichoterápia segítségével lehetőség nyílik arra, hogy szembenézzen a függő személy és akár vele együtt a családja is azzal, hogy milyen dinamikában működnek, s ezáltal kiléphetnek az ördögi körből.

Az alkohol, a drog és más függőségek abban segítik a függőt, hogy elfojthassa dühét, keserűségét, amit a szüleivel, az életével való elégedetlensége táplál. A függő ember boldogtalan, s függőségének tárgya lehetővé teszi számára, hogy elkerülje a valósággal való szembenézést. Pedig a szembenézés lehet az első lépés a gyógyulás felé vezető úton. (X)