G. Szabó Ferenc A gidófalvi Kolcza-tanya könyve révén újabb hely- és családtörténeti kiadvánnyal gazdagodott Háromszék. A Csíkszeredában a Tipographic Nyomdában kiadott szép kivitelezésű könyv alig százoldalas, de így is eléri célját: a Zalánból származó és Gidófalván megtelepedett családról származó adatok összegyűjtése és sajtó alá rendezése által a XIX. és XX. század magyar és erdélyi történetének jó karéját ismerhetjük meg.
Kolcza István, az Erdélyi Magyar Szövetség sepsiszentgyörgyi listáján mandátumot nyert tanácstag a Demokrácia Központnál csütörtök délután tartott bemutatón elmondta: 2013-ban kérte fel Kocs János családfakutatót, hogy segítse azonosítani felmenőit, majd ő maga az Arcanum segítségével a korabeli újságokban kereste elődei nyomát. Az adatoknak hasznát látta, amikor a családi vagyon visszaigénylése miatt számtalan apró részletet kellett tisztázni – a gidófalvi önkormányzat folyamatosan gáncsolta a juss visszaszerzését, a névrokonok igyekeztek magukat jogos örökösnek feltüntetni –, de hajtotta a kíváncsiság is. Mert nem mindenkinek van olyan dédapja, mint neki Kolcza Sándor személyében, aki hatvan holdon gazdálkodva lovat, ökröt, disznót, tehenet nevelt, közben gazdasági előadóként előadásokat tartott a környező falvakban, állatai díjakat nyertek, azokról pedig újságok számoltak be, majd 1916-ban szakaszvezetőként kitűnő szolgálataiért ezüst vitézségi éremben részesült. A földbirtokos életének árnyoldalát, az 1917-ben kocsmai összetűzésben elkövetett emberölés történetét sem titkolja és szépíti a kötetet összeállító G. Szabó Ferenc: törvényszéki okiratokkal és újságcikkek által idézi fel az egyévnyi börtönhöz, illetve sokáig elhúzodó kártérítési perekhez vezető esetet.
És a kötet arról is beszél, hogy az államosítás révén a Kolczák mit és mennyit veszítettek, valamint felvillantja a családtól elvett vagyon visszaszerzésére tett erőfeszítéseit is.
