Az oltásra jelentkezők a hátsó, a tornateremhez közel eső kaput használva léphetnek be az iskola területére. Az előtérben egy fiatalember fogadja őket, akinél azonosíthatják magukat, majd a terem elkerített részébe léphetnek. Az oltásnak nem lehet csak „úgy nekiszökni”, a nővérek előbb részletesen kikérdezik, szenved-e valamilyen krónikus betegségben, allergiás-e valamire.

Ez nem hiábavaló időtöltés – tudtuk meg a baróti kórháztól nemrég nyugdíjba vonult, az oltóközpontban szerződéssel dolgozó Serester Tibor belgyógyásztól –, mert már az első esetek közt volt olyan páciens, akit súlyos asztmája miatt el kellett tanácsolniuk az oltástól, egy másik jelentkezőnek pedig, akinek már voltak súlyosabb allergiás rohamai, csak saját felelősségre adták be a vakcinát.

Az első beoltottak közt volt egy Sepsiszentgyörgyről érkezett önkormányzati dolgozó. Mint mondotta, ő november elején már átesett a koronavírus-fertőzésen: nem volt nagyon beteg, csak folyamatosan 37–38 fokos volt a láza, de állandóan fájt a feje, viszketett a bőre és ízlelését-szaglását olyannyira elveszítette, hogy mára sem nyerte vissza teljesen. Mivel bízik az orvostudományban, bármilyen oltást, akár oroszt vagy kínai eredetűt is elfogadott volna, de azért örvend, hogy az AstraZeneca vakcináját kapta meg. Arra bátorított mindenkit, hogy oltassa be magát, mert ez a borzalmas betegség csak akkor győzhető le, ha elérjük a nyájimmunitást.

Egy szintén megyeszékhelyi középkorú férfi azért oltatta be magát, mert a munkája megköveteli, hogy az országban sokat utazzon, s úgy véli, ahhoz, hogy ezt továbbra is megtehesse, előbb-utóbb szüksége lesz egy belföldi útlevélre is. Amúgy ő a kétkedők táborába tartozik. Még tavaly áprilisban átesett a betegségen – rövid ideig volt rosszul, de az emlékezetes maradt –, ezért szerinte a megfelelő immunitása meg kellene legyen. „Az egyetemen tanultam virológiát, de amit most mondanak, az mindent felülír annak kapcsán, amit tudtunk, amit tanítottak. Egy új betegségre szűk év alatt több oltást sikerült kifejlesztetni és engedélyeztetni, a régi betegségek pedig évtizedek óta velünk vannak? Túl sok a kérdőjel ahhoz, hogy el tudjam hinni, minden úgy van, ahogy mondják. Szóval én csak a papír miatt oltattam be magam” – mondotta.

Egy húszas éveinek elején járó fiatalember úgy nyilatkozott, ő nem volt beteg, a közvetlen környezetében sem volt fertőzött, de mivel úgy gondolta, ahhoz, hogy elérjük a nyájimmunitást s „visszatérjünk a régi kerékvágásba”, mindenkinek be kell oltatnia magát, ezért az elsők közt jelentkezett.

Benedek-Huszár János, Barót polgármestere természetesnek mondotta, hogy az önkormányzat a kezdetektől mindenben segítette az oltóközpont létrehozását. Felmérték, melyek azok az épületek, amelyek szóba jöhetnek – előbb az inkubátorházat, majd a rendőrség háta mögött található ingatlant tekintették meg –, majd a közegészségügyi igazgatóság útmutatása alapján kialakították és berendezték a kiválasztott helyszínt, szerződtek orvosokkal, nővérekkel és kisegítő személyzettel, valamint keretszerződést kötöttek az igazgatósággal, úgy a költségeket idővel az állam meg fogja téríteni. Mint mondotta, ő nem szakember, ezért véleményt se szívesen mond, de bízik abban, mindenkibe szorult annyi felelősségtudat, hogy az orvosok útmutatását elfogadja és megszívlelje.