Mózes László
Nagy a forrongás a bérpótlékok körül, ám ebben az évben azok változatlanok maradnak. A témakört alaposan elemeznie kell a kormánynak. Ezt Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ vezetője jelentette be, megjegyezve, hogy mivel tavaly decemberben az volt a kormány álláspontja, hogy 2021-ben befagyasztják a béreket – azok tehát pótlékostul változatlanok maradnak –, most februárban nem mondhatják azt, hogy bizonyos juttatásokat mégis megszüntetnek.
Ez akár elfogadható álláspont is lehetne, ha épp nem egy újabb halogatási szándékot takarna. Másrészt, amikor egy elszegényedett ország kölcsönből folyósítja az állami fizetéseket és a nyugdíjakat, nem igazán engedheti meg magának, hogy mecénásként viselkedjen. Persze, az állami fizetéseket, illetve bérpótlékokat jogszabályok, kormányrendeletek rögzítik, nem lehet azokat tetszés szerint, indulatból nyesni, bármennyire is irritálják azok a társadalom tekintélyes részét.
Természetesen, nem azokon a közalkalmazottakon kellene takarékoskodni, akik komoly és felelősségteljes munkát végeznek. Az állami rendszer azonban annyira szövevényes és korszerűtlen, annyi a politikai eltartott, hogy nem csoda, ha most a bérpótlékok ügye csapta ki a biztosítékot. A kormány egyelőre azt ígéri, részletes leltárt készítenek bérpótlék-ügyben, ennek kapcsán Kelemen Hunor azt is megjegyezte, ha annyi veszély leselkedik a hivatalába belépő munkavállalóra, nem kötelező az államnak dolgozni, békésebb, nyugodtabb munkahely után lehet nézni. Ez is igaz, ám e kérdés annyira összetett, annyi politikai érdek fűződik a közszférához, hogy a kormánykoalíció pártjainak, illetve magának a kormánynak is könnyen beletörhet a bicskája, ha komolyan gondolják a rendteremtést.
Ma ugyanis kényszeredetten mosolygunk azon, hogy néhol még a számítógép használatáért is pótlék, azaz többletfizetés jár, ám ha összességében láthatnánk, miről is szól ez az ötvenvalahány bérpótlék, mennyi többlet vágható zsebre a jogosultság ürügyén, bizony, arcunkra fagyna a mosoly. Mert ez a pótlékos játszma sem más – az esetek egy részében legalábbis –, mint az állam kiszipolyozása, nem elég, hogy az állami intézmények vezetőit politikai érdekek szerint váltogatják, esetenként még a munkavállalókat is nagyvonalúan jutalmazzák. Bérpótlékok tekintetében is jobbára ugyanazzal a méltánytalan, igazságtalan rendszerrel szembesülünk, mint más kiváltságok esetében.
Megkerülhetetlen az állami rendszerek teljes újraszabása, ismételjük szinte vég nélkül. Ha mindezt a kormánykoalíció pártjai felvállalják, sok idejük nem maradt rá, ha ebben az évben nem végzik el a szükséges elemzéseket, s a jövő évi költségvetést nem észszerűsítik, akkor színjáték marad a különnyugdíjak, az állami bérpótlékok kérdésének való nekifutamodás. Ha most nem kezdik el kimetszeni a veszélyes daganatokat, akkor később már megállíthatatlan lesz a túlburjánzás, a betegnek – a túlköltekező, forráshiányos államnak – pedig esélye sem marad a túlélésre.
