De milyen állapotban! Az ajtóm előtt hevert kibontva, összegyűrve, szétszórva, összekeverve. A magánéletem összes részlete, két ingatlanról készült szakértői felértékelések (amiért 1000 eurót fizettem…), fényképek, dokumentumok kiteregetve, bemocskolva, talán le is másolva...

Valaki, egy idegen személy ellopta, kinyitotta, hat napig jogtalanul magánál tartotta és meg is rongálta a nekem címzett küldeményt, egyúttal pedig bizalmas, személyes, fontos és értékes adatok birtokába jutott, ami joggal háborít fel. Panaszt tettem a postán, és három választ is kaptam: először azt, hogy a postás a lépcsőházban, a gázcső mellett hagyta a vaskos borítékot, másodszor azt, hogy a postaládámba tette (ahova egyébként nem fér be egy ekkora köteg A4-es papír), harmadszor azt, hogy belső szakértőkkel kivizsgálták a helyzetet. De felelős nincs. Azt megértem, hogy a postás nem akart felmászni a negyedik emeletre (amit be is ismert), de azt nem, hogy egy ilyen fontos küldeményt, nyolc hónapi munka eredményét miért hagynak csak úgy a véletlenre bízva egy lépcsőházban. Nem lehetett volna egy értesítést bedobni a postaládámba? Utánamentem volna a csomagnak, hiszen vártam, naponta kétszer is megnéztem a postaládát, mert tudtam, hogy meg kell kapnom és tanulmányoznom kell, esetleg fellebbezést is megfogalmaznom a február 18-ai határidőig. A postaigazgató, Radu Dimofte Cornel azzal védekezett, hogy nem ajánlott levél volt, hanem idézés... De honnan tudják ezt? Kívül ugyanis nincsen ráírva...

Február 2-án reggel fél nyolckor munkába indultam épp, amikor az ajtóm előtt a ledobott iratcsomót megláttam. Kérdeztem a legközelebbi szomszédot, aki mindig otthon van és gyakran kinéz, nem tudott semmiről. Megjegyzem, hogy a lépcsőházban 32 lakrész van, 9 családi apartman és 21 garzonlakás, ahol albérlők jönnek-mennek, nem is ismerjük őket, de nem is hiszem, hogy egy ismeretlent érdekel a levelezésem. Úgy érzem, a postás volt az, aki felelőtlenül végezte munkáját, vagy inkább csúfot űzött belőle, nemtörődömségével súlyos erkölcsi és anyagi kárt okozva nekem. Nagyon zavar, hogy ezek a magánjellegű információk illetéktelen kezekbe jutottak, olyan érzés, mintha a tömbház előtt kiplakátoltak volna mindent rólam. Mivel a levéltitok megsértése bűncselekmény – még a házastárs nyitott levelét sem szabad elolvasni annak beleegyezése nélkül! –, panaszt tettem a rendőrségen is, kértem a postás megbüntetését és a szomszédaim kikérdezését is. Ujjlenyomatoknak is lenniük kell a részben felvágott, részben széttépett borítékon és az iratcsomó lapjain.

Nagyon bántanak a történtek, nem tudok napirendre térni felettük.

Váncsa Ida, Sepsiszentgyörgy