Hadd maradjak példáink előtt a saját vélekedésünk és az azzal ellentétes nézetek, érvek, vita során történő kiegyezéssel, ha vitapartnerünknek van igaza. Ha valamelyikük makacs ellenkezése juttat el a vita befejezéséhez, ne a vita tárgyát okoljuk, hanem ennek mindenáron történő fenntartóját.
Bőven találunk az annyira népszerű Facebookon a fentiekre példát. Érvelés helyett vitapartnerünk sértő, útszéli jellemzése, sőt, a trágárság sem ritka. Voltaképpen nem is beszélhetünk vitáról, sokkal inkább a valahonnan, valakiktől átvett nézet felelőtlen vállalásáról. Mennyivel szívesebben olvasnánk a közösségi oldal kijelentéseit és ezeknek helyeslését vagy bírálatát, ha nem lenne benne az alpári közönségesség...
Szavainkért, állásfoglalásunkért, véleményünkért vállalni a felelősséget cserkész-erény, ugyanakkor tisztelet illeti a miénktől eltérő véleményeket. Két történelmi példa megérdemli azt, hogy elgondolkozzunk felettük.
Báthory Istvánnak a lengyel nemesek királlyá választása után feltételeket akartak szabni és tanácsokat adni arról, hogy miképpen kormányozzon. Báthory azonban tudta, hogy amire vállalkozott – Lengyelország újjáépítése – egyedül az ő felelősségén nyugszik, azért így beszélt a Thornban tartott országgyűlésen: „Palotában és nem kunyhóban születtem, mielőtt ez országba jöttem, volt kenyerem és ruházatom. Ti választottatok királlyá, a ti kérésetekre jöttem ide, ti tettetek koronát a fejemre. Királyotok vagyok tehát, s nem festett, faragott király: uralkodni és parancsolni akarok, nem tűröm, hogy engem kormányozzatok.” Vállalta a lengyel királyságot, és tízévi uralkodása alatt Rettegett Iván orosz cártól megszabadította a lengyeleket. Az országhatárokon belül az addig nyugtalankodó nemesség között rendet teremtett, iskolákat alapított, tetteivel kiérdemelve „a legnagyobb lengyel király” nevet. Eközben felelősen figyelt Erdélyre is, máig létező iskolákat alapított.
George Washingtont az amerikaiak bálványozásig szerették. Egy alkalommal azonban az ellenfeleinek sikerült felkorbácsolnia a közhangulatot egy szerződés kapcsán, amelyet Angliával kötött az Unió. Követelték, hogy a szerződést bontsa fel. Ő azonban ragaszkodott a felfogásához, hogy az állam becsületét nem szabad kockáztatni a szerződés felbontásával. A csőcselék kővel verte be ablakait. Ő a tüntetőknek így felelt: „Hogy hazám engem az elnökségre emelt, ezt a nagy megtiszteltetést csak úgy tudom kiérdemelni, ha hazám érdekeinél lelkiismeretem útmutatását követem.”
