Néhai Székely Zoltán sepsiszentgyörgyi régész, a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) egykori igazgatójának Emlékeim című, önéletírását és szakmai levelezését tartalmazó kötetét mutatták be csütörtök este a felújítás alatt álló múzeum Kós Károly Termében. A kiadványt a szerző fia, Székely Zsolt régész, nyugalmazott egyetemi docens szerkesztette, illetve ismertette a rendezvényen.
„Kiüresedett kultúrhajlékban” köszöntötte a könyvbemutató résztvevőit Vargha Mihály, az SZNM igazgatója, utalva az épület folyamatban lévő felújítására. Noha az elkövetkező két és fél, három évben a múzeum a Lábas Házban működik majd, úgy érezték, dr. Székely Zoltán könyvét mégis itt, a főépületben kell bemutatni, ahol több mint negyven évig volt intézményvezető. Az, amit Székely Zoltán tett ezért az intézményért és a székelyekért, rendhagyó – fűzte hozzá, megemlítve, hogy Székely Zoltán munkásságának fontos része az is, amit a képzőművészetért tett, kiadásra vár ennek összegzése is.
Székely Zoltán könyvét a csíkszeredai Státus Kiadó jelentette meg, melynek igazgatója, Birtók József elmondta: a főként társadalomtudományokra összpontosító kiadó huszonöt éve dolgozik, és az ötszázadik kötetnél tartanak, ehhez Székely Zsolt nyolc kötettel járult hozzá. Székely Zoltán Emlékeim című kötetének önéletírása nagyon tanulságos, a szerző őszintén, határozottan beszél – jegyezte meg.
A kiadványt annak szerkesztője, Székely Zsolt ismertette. Mint fogalmazott, Székely Zoltán mögött nagy ívű, még mindig csak részben feldolgozott életpálya áll, szakmai levelezésében is nagyon sok tudományos információ található. 1912-ben született Désen, s a huszadik század során négy ország állampolgáraként öt rendszerben élt, sorsa azonos a tipikus XX. századi erdélyi értelmiségi sorsával. „Gyermekkoromban mindig azt mondta – hangsúlyozta Székely Zsolt –, fiam, kétszer-háromszor is többet kell tudnod, mint más, mert ha nem, nem fogsz tudni érvényesülni.” Tanári pályafutását Zilahon kezdte, de visszahívták Sepsiszentgyörgyre, tanított a Székely Mikó Kollégiumban, s 1937-ben már múzeumőrré választották. De folytatta régészeti tanulmányait is, Pesten a kor legnevesebb régészeinek előadásait hallgatta, megismerkedett László Gyula történésszel is. Ő győzte meg arról, hogy hagyja ott a katedrát, s foglalkozzék kizárólag régészettel. Székely Zsolt felolvasta László Gyulának azt az 1943-ban írott levelét, melyben álláspontja mellett érvel, állítva, hogy „a magyarságnak sokkal nagyobb hasznára lehetsz, mint az iskolának”. De e levélből származik az Emlékeim című könyv mottója is: „Középiskolai tanár lehet bármelyik jó szándékú ember, tudós azonban születik.”
1944 júniusában Székely Zoltán megírta a Mikó-kollégiumból lemondólevelét – mondotta Székely Zsolt, hozzátéve, hogy a Székely Nemzeti Múzeummal való kapcsolata 1937-től nyugdíjazásáig, 1990-ig tartott, de 2000-ben bekövetkezett haláláig továbbra is aktív maradt, tíz évig még dolgozott. Mint fogalmazott, Székely Zoltán Erdély egyik legjelentősebb huszadik századi régésze volt – „1945–65-ig Erdélyben ő volt a nagybetűs régész” –, rengeteg régészeti ásatást vezetett, ő volt az, aki az őskortól a kora középkorig minden korszakban maradandót alkotott, emellett intézményvezetőként azon munkálkodott, hogy folyamatosan gyarapítsa a múzeum részlegeinek gyűjteményét. Hatalmas szellemi hagyatékából húsz év után ennyit sikerült feldolgozni, hátravan még a képzőművészeti anyag, levelezése a képzőművészekkel – hangoztatta Székely Zsolt.
