Az ozsdolai születésű Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes, valamint a kászoni Máthé György (Jeges) emlékére tartott engesztelő és emlékező gyászmisét Bartos Károly római katolikus plébános szombat este a kézdisárfalvi Nagyboldogasszony római katolikus kápolnában a helybeli Szabó Ottó fafaragó kezdeményezésére.
A kápolnában mintegy harminc helybeli, ozsdolai, kézdivásárhelyi, kézdiszentkereszti, sepsiillyefalvi, berecki és esztelneki volt jelen. Ugyanakkor részt vett a szentmisén az Erdélyi Vitézi Rend több tagja, köztük v. Dézsi Imre is, aki nagybátyjára, Dézsi Dénesre jött el emlékezni. A három antikommunista ellenálló tisztelői 1989 után tizenegyedik alkalommal emlékeztek meg Ozsdola és a Kászonok hős fiairól.
Pusztai, Jeges, Dézsi: az ötvenes évek elején ez a három név tartotta izgalomban Felső-Háromszéket és a Kászonok vidékét. A kommunista hatalom üldözte, katonaszökevényként, gyilkosként és rablóként kezelte őket, míg a nép egyszerű fiai szemében nagy megbecsülésnek és népszerűségnek örvendtek, akárcsak Rózsa Sándor, Bogár Imre és a többi legendás hírű betyár. A falusi nép a szegények pártfogóiként és a zsiványbecsület legromantikusabb megtestesítőiként, valóságos balladai hősökként tisztelte és emlegette a három betyárt. Tény, hogy olyan erőt jelentettek, amelyet a kommunista hatalomnak is tudomásul kellett vennie. Nem lehetett elhallgatni, hogy ezek a bátor, néha túl vakmerő fiatalemberek harcba szálltak a kommunista hatalom kiszolgálóival, annak hűséges pribékjeivel. Dacolva a hatalommal, szembe mertek szállni a párttitkárokkal, a félanalfabéta néptanácselnökökkel, a milicistákkal, a basáskodó erdészekkel és a nagyszámú besúgóval. Golyó által haltak meg 1954-ben és 1955-ben, mindhárman jeltelen sírban nyugszanak, egyiküknek sem adatott meg halálukkor a keresztényeknek járó végtisztesség.
Bartos Károly plébános elmondta: a Pusztaiért, Dézsiért és Jegesért, az ő lelkük üdvéért ajánlja fel a szentmisét, azért, hogy az emberekben mindig a hazaszeretet és a bátorság éljen, mert ez nagyon fontos.
Az áldás és elbocsátás után dr. v. Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus szólt az egybegyűltekhez. „Vajon miért nem Ozsdolán, Dézsi és Pusztai szülőfalujában kerül sor ezekre a megemlékezésekre? A válasz talán egyszerű: mert közöttünk élnek a kommunisták utódai, és akadnak jóhiszemű, de megtévesztett emberek, akik azt állítják, hogy az ozsdolai betyárok esetleges hibáit, tévedéseit elhalványítják kommunistaellenes magatartásukat és tetteik hősiességét, pedig az osztálygyűlöletet és a leszámolást hirdető kommunista ideológia nevében felépített proletárdiktatúra elleni bármely fellépésről nem túlzás azt állítani, hogy hősiesség volt. (…) A magyarellenesség ma is erőteljes. Ugyanúgy, ahogyan 1989 előtt is az volt. Talán ugyanolyan vagy még súlyosabb helyzetben vagyunk, mint a rendszerváltás előtt. A szórvány elképesztő állapotban van, iskolák szűnnek meg, templomok ürülnek ki, lekopnak az ékezetek a magánhangzókról, elképesztő a nyelv- és identitástévesztés, ugyanakkor megindult a totális támadás a Székelyföld ellen. Lefaragnak területéből, szervezetten kivásárolják alólunk a földet, egykori tulajdonunkat, erdőink, földjeink, házaink, műemlék épületeink idegen kézbe kerülnek, temetőinket elfoglalják, megcsúfolják műemlékeinket, apáink arcára idegen kereszteket emelnek, és mi nem teszünk semmit ellene. Beke István és Szőcs Zoltán ugyanúgy a kommunizmus ideje alatt kidolgozott félelmetes gépezet áldozatai, akárcsak Pusztai, Dézsi és Jeges. Semmi nem változott, csak az eszközök finomultak. Ugyanúgy érkeznek hajnalban a fekete autók, a bőrkabátos szekusok helyett a terrorelhárítás maszkosai rohamoznak meg. A magyarellenesség vonatkozásában semmi nem változott, a mai hatalom a kommunisták egyenes ági örököse” – mondotta többek között dr. Ambrus Ágnes.
Felszólalását követően Harai László ozsdolai ny. patikus azt javasolta a jelenlevőknek, hogy egy év múlva ne csak Dézsire, Pusztaira és Jegesre, hanem Szígyártó Domokosra és Finna Dávidra is emlékezzenek, hiszen ők is a kommunista rendszer ozsdolai áldozatai voltak.
