Farkas Réka
Nagy nehezen megszületett a kormány idei költségvetési tervezete és megkezdődött a bűvészkedés a számokkal. Sok egyezkedésre, alkura volt szükség, hogy valahogyan összeálljon, mire mennyi pénzt szán a pénzügyminiszterből kormányfővé előléptetett Florin Cîțu kabinetje, és bármennyire próbálják szépíteni a végeredményt, néhány fejezetnél a számok, arányok nagyon árulkodóak.
Egyebek mellett ez alkalommal is látványos, hogy az oktatás továbbra is mostohagyermek Romániában, ez évben a GDP 2,55 százalékát kapja az az ágazat, amelynek törvény szerint is legalább 6 százalékot kellene kiutalni. Ezt a jogszabályt eddig egyetlen kormány sem tartotta be, és úgy tűnik, a Művelt Románia programot meghirdető Klaus Iohannis kedvenceiből összeverbuvált kabinetnek sem áll szándékában. Az elnök nemrég szívhez szóló üzenetben fejtegette, hogy az uniós alapokból fordítanak majd eurómilliárdokat az iskolák felszereltségének javítására és a digitalizációra, ám ez csak ígéret a ködös jövőből, a jelent a kormány által elfogadott büdzsé jelenti.
Az pedig rendkívül sovány, még akkor is, ha a tanügyminiszter, Sorin Cîmpeanu próbálja az ellenkezőjét bizonygatni. Muszáj neki, hisz beiktatása óta fenyegetőzik, hogy lemond, ha kevesebb pénzt kap tárcája, mint tavaly. „Harminc éve ez a legnagyobb oktatási költségvetés” – nyilatkozta büszkén, hozzátéve, hogy a tanügy soha nem kapott 28,5 milliárd lejt, azaz 6 milliárd eurót. Úgy tűnik, a román oktatás által nagy arányban „kinevelt” funkcionális analfabétákra alapozhatott, mert egy felszínes keresgélés is bizonyítja: tavaly, sőt, tavalyelőtt is nagyobb volt a tanügy tervezett költségvetése, nem csak arányában, de számszerűen is. 2019-ben a sokat szidott Dăncilă-kormány 30,96 milliárd lejt (6,52 milliárd eurót), 2020-ban a Ludovic Orban vezette liberális kabinet 30,57 milliárd lejt (6,32 milliárd eurót) szánt az oktatásra.
Magyarázatot lehet keresni és találni, például, hogy az elköltött pénzösszeg mindig kevesebb volt a kiutaltnál (tavaly 28,2 milliárd lej), idén nem adnak üdülési csekket a tanároknak, vagy hogy ebben az évben a kutatást leválasztották az oktatásról, így annak finanszírozása máshol szerepel, de a végeredmény ugyanaz: minden kormány fennen hirdeti, mennyire fontos számára a minőségi oktatás, azonban egyik sem hajlandó biztosítani a szükséges forrásokat. Halovány érvelés az is, hogy valójában az országos büdzsében szereplőnél sokkal több jut a tanügyi intézményekre, hisz ezek fenntartását az önkormányzatok biztosítják. Ez jó lehet a nagyobb városokban, a gazdagabb településeken, de láttuk azt is, a kis, szegény községekben alig jut pénz az iskolára. Nemcsak az illemhelyek vannak az udvaron, de reményük sincs sportteremre vagy okostáblára.
Magyarázhatják bizonyítványukat a kormányzó pártok képviselői, a miniszterelnök, a miniszter, felsorakozhat élükre Klaus Iohannis államelnök, ám egyelőre nyoma sincs annak, hogy bármi változna, jobbra fordulna Romániában. A Művelt Románia épp olyan távol van még tőlünk, mint azok az eurómilliárdok, melyekből felépítenék.
