Székely István, a Háromszék körzet vezetője és a 14-es Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat parancsnoka irányításával zajlott a megemlékezés. „Cserkész, fel a fejjel, a harsona zeng” – kezdődött az induló, majd Csiszér Emese cserkész szavalata után Lajos atya osztotta meg gondolait a jelenlevőkkel. Beszélt az Isten, haza és embertárs iránti szeretet kötelékéről, amely meghatározza a világ legnagyobb ifjúsági mozgalmának célját. Akár egy háromlábú szék, a cserkészet is három pillérre támaszkodik. Isten nélkül a cserkészet pionírmozgalommá vagy kirándulók közösségévé válhat, nélküle nem lehet elképzelni a fiatalok nevelését. A hazaszeretet is nagyon fontos, népünk hagyományainak ismerete. Ne váljunk kozmopolitává, maradjunk szülőföldünkön, és itthon próbáljunk boldogulni, embertársainkat segítve – tanított a parancsnok. A vezetők feladata az ifjúságot felemelni Bi-Pi szellemiségéhez és azon munkálkodni – Sík Sándor piarista cserkészvezető, költő szavaival élve –, hogy „emberebb emberré és magyarabb magyarrá” váljunk.

Sorbán Boglárka arról beszélt, hogy neki mit is jelent a cserkészet, majd emlékeztette társait a fogadalomtételük szép pillanatára, amikor nyakukba került a nyakkendő. Felolvasta Bi-Pi utolsó üzenetét, amelyben többek között a boldogság titkába avat be: „Ám az igazi út a boldogsághoz az, ha másoknak szereztek örömet. Próbáljátok meg ezt a világot egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok! Így amikor eljön halálotok órája, boldog lélekkel halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, hanem megtettétek, ami tőletek telt.”

Bucsi Zsolt vártemplomi református lelkész áldásával, közösen elimádkozott miatyánkkal zárult a rendezvény.