Nagy D. István
Helyi hasznát, eredményességét tekintve egyelőre korai messzemenő következtetéseket levonni Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter hétfői háromszéki rohamlátogatása kapcsán, a körúton elhangzottak viszont tökéletesen rámutattak, mekkora darázsfészekbe nyúlt bele az RMDSZ a tárca átvételekor. Némileg sarkítva a találkozókon és a sajtó jelenlétében elhangzottakat, úgy tűnik, nincs olyan, a minisztérium hatáskörébe tartozó terület, ahol ne a hiányosságok, megoldatlan problémák tornyosulnának, ne botlanának a többéves hanyagság, nemtörődömség, halogatás kupacaiba. Ilyen körülmények között aligha lehet csodálkozni, hogy építkezés, fejlesztés, reformok helyett csak a jól ismert tűzoltást teszik lehetővé a minisztériumban uralkodó jelenlegi állapotok.
És az elmondottak alapján ez sem lesz éppen sétagalopp. Mert bármennyire tetszetősen is hangozzék, az évek óta „elfeledett” kártérítések törlesztése körül is lehetnek még gubancok, amint a „zöld” programok körüli fennakadásokat sem biztos, hogy olyan könnyen fel lehet oldani, az viszont mindenképp biztató, hogy végre érdemben hozzányúlnak ezekhez az elődök által általában üres ígéretekkel letudott, szőnyeg alá sepert problémákhoz.
De a pontszerűen azonosítható és remélhetőleg elfogadható időn belül megoldható gondokon túl, ami igazán aggodalomra adhat okot, az elődök által hátrahagyott örökség, amely a tárcavezető szavai mögül elég egyértelműen kirajzolódott: többszörösen átszabott, normálisan mégsem alkalmazható kártérítési jogszabályok, ellentmondásos természetvédelmi törvények, a pár éve már „visszafejlődésbe” átcsapó medvekérdés-rendezés, az illegális erdőirtás körüli részmegoldások, a hulladékgazdálkodás finoman szólva felemás helyzete vagy éppen a vízgazdálkodás körüli fejetlenség. Pár kivétellel mind olyan kérdések, melyek megnyugtató rendezéséhez négy év biztosan nem elég. Sőt, megkockáztatható, talán tíz is kevés, amikor a reformkezdeményezéseket jócskán megnehezíti, hogy egyes kérdések – medvék, természetvédelmi területek védelme, erdőirtás, hulladékgazdálkodás – komoly érdekek törésvonalai is egyben, és ez mélyen rányomja bélyegét minden rendezési elképzelésre. De ami tovább súlyosbítja az egészet, hogy a felsoroltak ráadásul kevés kivétellel mind sürgős vagy már megkésett megoldandó problémák, melyek egyre erőteljesebben kihatnak az egyszerű emberekre is, legyen szó az egészségükről vagy a megélhetésükről.
Nyilván, ahogy a mondás is tartja, „egy fecske nem csinál tavaszt”, és igazságtalan lenne csodára számítani Tánczos Barna részéről. Amit viszont jogosan elvárhatunk, hogy elődeitől eltérően több erőt és bátorságot mutasson fel, és ne csak megüzenje, hogy mit talált a minisztériumnak nevezett dzsungelben, de irtani, jobbítani is legyen mersze, még akkor is, ha csak részeredményekre futja majd idejéből. A kifogások, bűnbakkeresés, magyarázkodás ideje ez esetben már rég lejárt, amint a türelem is nagyjából elfogyott.
