A tavaly május végén külügyminiszterünk diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy megakadályozza Szijjártó Péter akkori romániai látogatását. Aztán, miután mégis eljött Kolozsvárra, kénytelen-kelletlen fogadta Bukarestben. A találkozó meglehetősen rossz hangulatú lehetett, mert elnökünk, Iohannis alig egy hónappal azelőtt leplezte le, hogy Orbán Viktor a román szociáldemokrata vezér Ciolacuval és a romániai magyarokkal együtt azon mesterkedett, hogy eladja Erdélyt Magyarországnak. Aztán szerencsére a dolog nem jött össze, de elnökünk most elkövette azt a könnyelműséget, hogy engedte a magyarokat bevenni a kormányba. Magyarország, egész biztos, ismét valami huncutságon töri a fejét. Kelemen Hunor meg sem melegedett miniszterelnök-helyettesi székében, és rögtön Budapestre rohant, egész biztos azért, hogy utasításokat kapjon Orbán Viktortól.

Ha én kétszer elmegyek valamelyik barátnak tartott ismerősömhöz, és ő nem viszonozza, az azt jelenti, hogy nem kér belőlem. De úgy látszik, Szijjártó nem ért a jelekből, mert ő jön, ha hívják, ha nem.

Most ismét megjelent, és a (gondolom, kényszerű) külügyminiszteri találkozó után a román kormány néhány román és magyar miniszterével tárgyalt. Itteni látogatásáról egy s más kiszivárgott, amiből következtetni lehet arra, hogy a magyarok persze nem tettek le Erdély elrablásáról, amitől olyannyira tart a bukaresti kormány, hogy sajnál is nagyobb beruházásokba pénzt verni. Magyarország viszont, előre látva, hogy előbb-utóbb ráteszi a kezét Erdélyre, egyre nagyobb összegeket fektet be ide. Miközben mi a három történelmi régiót nem tudjuk összekötni autópályákkal, ők Erdélyt Magyarországgal akarják állandóan összebogozni. Már a harmadik autópályájukkal pályáznak felénk és kétvágányosítják a vasutat Budapest és Kürtös között. Ezen kívül számos határátkelő megnyitását is erőltetik.

Magyarország rossz hatása máris érződik nálunk, mert az új román sportminiszter, Novák Károly Eduárd olyasmiket penget, hogy szeretné, ha a sportban a magyarországihoz hasonló fejlesztéseket valósítanánk meg.

Hiába mondja állandóan külügyminiszterünk, hogy mindenféle beruházásról írásos szerződést szeretnének kötni, a magyar fél, úgy látszik, nem akarja magát ehhez tartani. Pedig jó lenne megegyezni arról, hogy ha már mindenképp beruházni akarnak Romániában, akkor az ókirályságbeli helységekbe is építsenek stadionokat, műjégpályákat, sportcsarnokokat. Különben Iohannis rég bejelentette, most már nekünk is 79,9 milliárd eurót ad az unió. Ez akkora összeg, hogy lehet, szokás szerint el sem tudjuk költeni.

Az az egy szerencse, hogy folyóinkból a Tiszába kerülő szennyezéssel és szeméttel kapcsolatban Iohannis (akinek erről ismét levelet írt a magyar elnök, Áder János) azt tudja mondani, hogy tárgyaljanak a mi környezetvédelmi miniszterünkkel, Tánczos Barnával, hátha vele szót értenek, mert a szennyezésekért ő lehet a hibás.

A román szakértők szerint azért is haragszunk a magyarokra, mert Orbán Viktor jóban van az orosz elnökkel, Putyinnal, és évente legalább egyszer találkozik vele. Nekünk Oroszország (na és Magyarország) legnagyobb ellenségünk. Ilyen bratyizásra nem akárki vetemedik az uniós országok vezetői közül, mert ez csak például Angela Merkel német kancellárnak és Emanuel Macron francia elnöknek szabad. Na és persze mindenféle szankciót bevezetnek Oroszországgal szemben, de vígan épül az Északi áramlat és nyugaton boldogan égetik az orosz gázt. Szijjártó különben már rég szemet vetett a fekete-tengeri gázra is, és most ismét felemlegette, hogy vennének belőle. Biztos azért, hogy drágábban továbbadják.

Aztán azért is haragszunk a magyarokra, mert Kína felé kacsintgatnak, mely mindenféle beruházásokkal kecsegteti Európát. Mi megmondtuk kerek perec, hogy kínai cégek nálunk még versenytárgyalásokon sem vehetnek részt.

Szakértőink szerint Románia gondjai a magyarokkal kapcsolatban akkor oldódnak meg, ha a következő választásokon Orbán Viktor megbukik, és az ellenzék győz. Akkor majd nem fognak beruházni Erdélybe és nem küldenek még egy árva szájmaszkot sem.