Új plébános szolgálja a zágoni katolikus egyházközséget. Mihály Imre gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február másodikán (a katolikusok e napon Jézus bemutatását ünneplik) tartotta első zágoni miséjét. Rövid idő alatt – Hölgyes Pál Zsolt tavaly nyáron történt áthelyezése után – ő a harmadik plébános, aki a zágoni híveket szolgálja. Az ifjú plébánost múltjáról, eddigi zágoni élményeiről, jövőt illető elképzeléseiről kérdeztük.
Mihály Imre Székelyudvarhelyen született, 2007-ben szentelték pappá Gyulafehérváron, nyolc éven át több plébánián végzett kápláni munkát, mígnem az utolsó öt évben a Fehér megyei Marosújváron volt plébános. Az ottani plébániát süllyedésveszély miatt ki kellett üríteni, így Felvincre kényszerült átköltözni. Onnan helyezték Zágonba.
A kezdettől a családlátogatásokra koncentrált – a szentmisék, irodai munka mellett –, fontosnak tartotta megismerni Zágon és a filiák katolikus közösségét. „Jó benyomásaim vannak már az elejétől, habár az előző évekhez képest nehezebb volt kimozdulni komfortzónámból. Jól fogadtak a hívek, vártak, örültek nekem, jól érzem magam” – fogalmazott a plébános. Elmondta, a filiákban ugyancsak jól fogadták, sőt, sok református is kíváncsi volt bemutatkozására.
Milyen érzés tömbmagyarságban végezni a szolgálatot a szórványhoz képest? – kérdeztük Mihály Imrét. – Igazából a szórványban érezzük, hogy erős a magyarságunk, hogy oda kell állni, kézben tartani a dolgokat. Itt most a pangás érződik, hiszen rövid idő alatt papok sorozata szolgált Zágonban. Ilyenformán fölhígult a lelki élet, ezen kell változtatni, hogy bemozduljon. De van különbség az anyagiak terén is. Zágonban jól állunk. Több szórványvidékre betekintettem, nagyon sok helyen „necces” intézni a dolgokat – fogalmazott.
Szeretne mielőbb találkozni az egyházközség mind a 281 hívével. A fiatalokat akarja megszólítani, elsősorban iskolán keresztül. Lelkigyakorlatokat kíván szervezni, nagyböjt utolsó hetében napi rendszerességgel tart programokat – ezek a közelebbi tervei. Hosszabb távon a családokra akarja irányítani a figyelmet. Márciusban indul a Családi év, ez arra inti, hogy fokozottabban foglalkozzon a családok kérdésével. A plébánián, a templomban megszervezett programokra készül, de fontosnak tartja, hogy mindez a testvérplébániákkal partnerségben történjen. „Nem tartom helyesnek a klikkesedést, sokkal inkább egységesíteni kell a dolgokat” – magyarázta. Hangsúlyt kíván fektetni a betegek, idősek látogatására is. Ők nem tudnak templomba jönni, de számukra lelki táplálékot nyújthat a látogatással – értékelte.
Marad a jelenlegi gondnokság? – faggattuk a plébánost. – Hatfős csapat van, ennyit enged meg a hívek száma. Időintervallumuk lejárt, volt beszélgetésünk, akár tovább is vihetjük. Két hét alatt nem látok olyan jól bele a dolgokba – kaptuk a választ.
Anyagiak tekintetében nem áll rosszul az egyházközség. Van egy tetemes erdeje, ennek vannak költségei, de a bevételek lehetővé teszik, hogy ne terheljék tovább a híveket. Így nem kell emelni az ötvenlejes egyházi adón sem, jut kisebb befektetésekre is. A számok azt mutatják, nem lesz baj – számolt be a plébános.
Összegzésként megfogalmazta: „Gyertyaszentelő Boldogasszony napján kezdtem zágoni szolgálatomat. A gyertya mindig nagy szerepet játszott életemben. A pap szerepét látom ebben. Hogy én világítok, emésztem magam a közösségért, ezt a világot adom tovább, Krisztus világosságát akarom továbbadni a közösségnek. A gyertya feladata, hogy emészti magát, miközben a sötétségben fényt ad.”
