Sztrájkoltak persze a bányászok is, elmaradt béreiket követelték, ám az ő esetük más, mint Bukarestben a kormánypalota vagy minisztériumok elé vonuló pár száz fős „tömegeké”. Közalkalmazottak, rendőrök meneteltek szakszervezeteik intésére, hogy tiltakozzanak béreik befagyasztása, egyes pótlékok eltörlése miatt.

Pedig ha van ágazat Romániában, amelynek viszonylag kevés oka lehet panaszra, az éppen az állami alkalmazottaké. A szociáldemokrata kormányzás jelentősen növelte béreiket, átlagosan 30–40 százalékkal többet keresnek, mint a magánszférában tevékenykedők. Azok is, akik dolgoznak keményen, de azok is, akik csak aktatologatásra szakosodtak. Nem nyirbálta meg jövedelmüket a járvány sem, pont úgy megkapták havi bérüket az otthonülésre kényszerülők, mint a nehéz helyzetben is helytállók.

Hála Liviu Dragneaék „reformjának”, az elmúlt négy évben kétszeresére emelkedett az állami béralap, egyformán, arányosan, mindenki részesült a magasabb juttatásból, teljesítménytől függetlenül. Megkapta az emelt fizetést a lelkiismeretes, jó tanár éppúgy, mint aki kényszeredetten eldarálja a leckét, az udvarias, segítőkész irodista, és az undok, magát felsőbbrendűnek, kiváltságosnak vélő, a kedves, szolgálatkész ápoló, a jó orvos, de az is, aki elfásultan, betegekkel alig törődve, hiányos tudással végzi munkáját, a rendőr, ki a lakosságot igyekszik védeni, szolgálni és az is, aki szolgájának véli az elé kerülőt. És most a szakszervezetek tiltakozásra szólítják őket, mert veszélyben érzik mindezen kiváltságokat.

Több kormány hirdette már meg az állami szektor reformját, a közalkalmazotti réteg karcsúsítását, teljesítményalapú bérezését. Szép Florin Cîțu határozottnak tűnő lendülete, csakhogy még pártja, a liberálisok sem állnak mellette. Éppen csak odafértek a húsosfazékhoz, elkezdték jó állásokhoz juttatni embereiket, és máris dőljön dugába minden? Évtizedek óta bevált gyakorlat Romániában, hogy a jól fizetett vezető funkciókat pártkatonák tölthetik be, a tudás és szakértelem másodlagos, fontos a hűség és a szolgálat. Ha odalesz eme módi, mivel honorálják embereiket, hogyan gyarapítják a pártkasszát? A közigazgatásban dolgozók számának csökkentése pont ennyire illuzórikus, hisz egyebet sem hallunk, mikor számonkérnénk egy-egy hivatal akadozó tevékenységét, hogy nem megy jobban, mert nincsenek elegen.

Nagy fába vágja hát fejszéjét a miniszterelnök, ha valóban megvalósítaná azt, amit fennen hirdet. Nemcsak a szakszervezetek ágálásától, újabb és újabb tiltakozásoktól tarthat, de pártja és koalíciós partnerei ellenállásától is. Pedig üres az államkassza, takarékoskodni kellene, és jó lenne végre egy modern, működő államapparátust is kiépíteni. Csakhogy az eddig alkalmazott egy lépés előre, kettő hátra taktikával ez nehéz lesz.