A Tegyünk Kézdiszékért civil tömörülés harmadszor díjazta csütörtök este a kézdivásárhelyi Vigadó színháztermében – betartva a járványügyi előírásokat – a közösség azon tagjait, akik az elmúlt években önzetlenül, becsülettel és alázattal tettek Kézdiszékért, annak polgáraiért.
A civil tömörülés a díj által olyan személyekre szeretné felhívni a figyelmet, akik pályafutásuk alatt a közösségért áldoztak, illetve áldoznak idejükből és energiájukból, ezért nem vártak, nem várnak anyagi jutalmat, tették és teszik továbbra is a dolgukat, végzik az önként vállalt feladatot. A döntéskor figyelembe vették azt, hogy maradandó tevékenységgel járultak hozzá a térségben lakók kulturális, szellemi és gazdasági életéhez, valamint hagyományaink életben tartásához, ezzel öregbítve a nagyvilágban Kézdiszék hírnevét. Azokat díjazták, akik a közösségépítés, történelmi értékeink megőrzése, a kézművesség, térségünk szépségeinek, értékeinek népszerűsítése terén tettek sokat, térségünket vállalkozásaikon keresztül fejlesztették és önzetlenül, becsülettel dolgoztak a köz érdekében. A 2021-es év díjazottjai: Balogh András nyugalmazott berecki művelődésszervező, Gábor Judit kézdiszentkereszti tanítónő, Haszmann József István és Haszmann Pál Péter nyugalmazott csernátoni muzeológusok, Ignácz Szabolcs fotóművész, Iochom István újságíró, a Háromszék napilap kézdiszéki tudosítója és Vetró András szobrászművész.
Az esemény nyitányaként Józsa Irén nyugalmazott magyartanár Hamvas Béla „Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik” szavaival köszöntötte a jelenlévőket, ezt követően az idei év kitüntetettjeit díjazták.
Balogh András méltatójaként Ferentzi László, a berecki Comenius-iskola nyugalmazott igazgatója kijelentette: „Ha jellemezni akarjuk az ember első gondolata az, hogy nyugdíjazásáig Bereck község „kultúrmindenese” volt. Ezt nem lehet félreérteni, mert évtizedek alatt összefonódott élete a község pezsgő kulturális életével. Berecki Harangszó néven éveken át saját évkönyvet jelentetett meg, mely a maga nemében páratlan. Falumonográfia, emlékkönyvek, újságcikkek, számos kiadvány látott napvilágot szerkesztésében”. A díjat Tóth Lászó és Szőcs Szigyártó Emese adta át.
Másodikként Gábor Juditot díjazták. Laudációját Varga Katalin, az esztelneki Nagy Mózes-iskola tanítónője mondta el. „A kézdiszentkereszti Trefán Leonárd-iskola tanítónője 33. éve a nemzet napszámosa. Számára a tanítói munka nem szakma, hanem hivatás. 1969. november 10-én született. A népdalok iránti szeretetét a szülői házból (Kézdisárfalváról majd Ozsdoláról) hozta, családi hagyomány. István bácsi, Jutka édesapja kántorként az egyházi zene és a népdalok bűvöletében élt. Lányának átadta a stafétabotot, vigye tovább méltósággal, ahogy ő vitte. És Jutka viszi, mert az ő szívében is él a zene, a népdal. Pedagógus kollégái segítségével 2013 és 2019 között hét alkalommal szervezte meg a Felső-Háromszéki Népdaltalálkozót, megszólítva nyolc település apraját-nagyját, bebizonyítva Kodály Zoltán nagy igazságát, mely szerint addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk”. Számára a díjat Fórika Balázs és Szigethy Kálmán adta át.
A csernátoni Haszmann fívérek, József István és Pál Péter munkásságát Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa méltatta. „1968–1973 között a csernátoni múzeumalapító Haszmann Pál immár fiaira, Józsikára és Palikára is számíthatott a disznóhizlaldává züllesztett Damokos-kúria rendbetételében és múzeummá alakításában. Mialatt példaképük, apjuk tanítását és útmutatását követték a múzeum és a népfőiskola működtetésében, maguk is példaképekké váltak. Nem csak saját családjuk számára, hanem településük, a tágabb kézdiszéki régió, Székelyföld és a Kárpát-medencei magyar néprajzi gyűjtőmozgalom számára is. Példamutatást, mély elkötelezettséget, jó értelemben vett megszállottságot, rendíthetetlen hitet jelez vallomásuk, miszerint „ha újra kellene kezdeni az életet, akkor sem tennénk másként semmit (…) Soha nem csüggedünk, ha nagyon nekünk rendelte a Fennvaló, valamiképpen mindig hazakerül” – hangzott el a laudációban. A Haszmann ikreknek a díjat Hegedűs Ferenc és Csüdör Katalin nyújtotta át.
Az eddigi tizenkilenc Tegyünk Kézdiszékért díjazott közül a legfiatalabb, a 29 éves Ignácz Szabolcs drónfotós méltatója Barta Vilmos vállalkozó volt. „A közgazdászképesítéssel rendelkező Ignácz Szabolcsot a világ legjobb drónfotósai között emlegetik. Jelent már meg fotója különböző nemzetközi galériákban Los Angelesben, San Franciscóban, Berlinben és több kínai városban. 2019-ben a világ 100 legjobb fényképesze közé sorolták 112 ezer fotós közül a 35 AWARDS International Photography által hirdetett versenyen. 2020-ban újabb nemzetközi díjat hozott haza a SkyPixel 5th Anniversary Aerial Photo&Video Contest versenyről, ahol harmadik helyezést nyert saját esküvői fotójával. Ignácz Szabolcs hat éve foglalkozik drónfotózással. A felső-háromszéki tehetséges fiatalember nemcsak fotókat készít Háromszékről, hanem kisebb filmeket, reklámfilmeket is, amelyeket mind hazai, mind nemzetközi expókon mutattak be. Ignácz Szabolcs Románia más vidékein is készít felvételeket, filmeket, viszont legszívesebben Háromszéket örökíti meg, mert fontosnak tartja, hogy a nagyvilág is tudomást szerezzen vidékünk természeti szépségeiről” – mondotta többek között Barta Vilmos. A díjat Ráduly Attila és Szőcs Szigyártó Emese adta át.
A civil tömörülés Iochom István személyében először díjazott újságírót. Méltatója Tóth László újságíró, a Székhelyek internetes portál szerkesztője volt. „Iochom István újságíró, lapszerkesztő és közíró 1956. december 2-án született Hunyad megyében, Szentandráson. A középiskolát Déván végezte 1975-ben, a tanárképző főiskolát pedig Marosvásárhelyen, ahol 1980-ban szerzett román–magyar szakos tanári oklevelet. Kézdivásárhelyre kapta tanári kinevezését, ahol 1984-ig a jelenlegi Turóczi Mózes-iskolában tanított. 1984-től 1989-ig az Ifjúsági Klub igazgatója volt. 1990. szeptember elsejétől a Háromszék napilap belső munkatársa, kézdiszéki tudósítója. Huszonkét könyv szerzője, illetve társszerzője. Helytörténet-kutatásával egybekötött írói tevékenysége hozzájárul történelmünk feltárásához, megismeréséhez, ezzel egyben vidékünk népszerűsítéséhez, tágabb körben való megismertetéséhez. A Háromszék napilapban megjelenő, napi tudósításaival nemcsak információval lát el minket, hanem a honismeret gazdagításához is hozzájárul” – hangzott el a méltatásban. A díjat Szigethy Kálmán és Csüdör Katalin adta át.
Végül Vetró András szobrászművészt díjazták. Méltatója Deák Ferenc magyartanár, műkritikus kiemelte: „Az ő Don Quijote domborművén keresztül látom az álmaiért harcba induló művészi szerepkört, az Ikaroszként hétköznapok fölé emelkedő szellemembert vagy a Prométheusz fájdalmát kiálló konok magatartást. Kézdivásárhely centrumát a Vetró-szobrok egy külső gyűrűként veszik körül. Az iskolás diák így egy rendhagyó történelemóra kíséretében bandukol délután haza, és viszi magával nemzeti öntudatunkat megerősítő szabadságharcosok arcait. Sokat tett az ’56-os forradalom székelyföldi megismertetéséért. A kívülről jövő értelmiségi felelősségtudatával küzd a régiónk emberének mentalitásáért. A közösségeket leépítő közönnyel szemben ő egyszerre az önmagát kínzó hérosz és a hagyományőrző honvéd, aki képes a bizakodó hit és a kitartó derű magjait ültetni ifjú szívekbe”.
A díjátadó gálán a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd-iskola tanulói népdalokat énekeltek, a csernátoni Pántlikácska és a kézdivásárhelyi Református Kollégium Mákvirág néptánccsoportjai ropták a táncot, zenélt Bakó Fazakas Bátor, Bakó Fazakas Vajk, Bodó Czerék Bence, Bodó Czerék Gergő és Ábri László. „A munka nem áll meg, nem is állhat meg! A mai gálaest után holnap új nap, új lehetőség, új tevékenység indul. Farkas Árpád költő szavai is az újrakezdésre buzdítanak: „Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megcsusszansz még egyszer a szakadékok széleinél.” Köszönjük a Vigadónak a közreműködést, Hegedűs Ferenc vállalkozónak a támogatást, a kézdiszentléleki Mesevirág üzletnek a virágcsokrokat, a zenészeknek, énekeseknek, táncosoknak a fellépést, mindazoknak, akik velünk tartottak vagy otthon ránk gondoltak azt, hogy együtt ünnepelhettünk” – mondotta zárószóként Józsa Irén.
Tóth László
