Farcádi Botond
Tavaly február végén azonosították az első koronavírus-fertőzöttet Romániában. Több mint egy éve már, hogy a világjárvány gyökeresen megváltoztatta életünket. Tavaly márciusban már a magunk bőrén tapasztalhattunk meg olyan fogalmakat, amiről addig csak olvasmányélményeinkből tudtunk, vagy amit filmeken látunk: lezárt országhatárok, karantén, iskolák, óvodák, színházak, vendéglők, boltok bezárása, a gazdasági tevékenység majdhogynem teljes leállása, otthoni munkavégzés, kijárási tilalom.
Mindenki a vírus terjedéséről, a járványgörbe ellaposításának szükségességéről beszélt, a félelem szinte tapintható volt a levegőben. S bár ma már talán egy fokkal szabadabban élünk, mint tavaly tavasszal, azért mindennapjainkat továbbra is a járvány határozza meg: maszkot kell viselnünk a nyílt utcán is, kerülnünk kell a társas összejöveteleket, jóformán nincsenek közösségi események, az esetszámok határozzák meg, hogy egy-egy hétre, hónapra kinyithatnak-e a színházak, mozik, vendéglők.
A szigorú, a szabadságjogokat szinte példátlan módon korlátozó intézkedések nyomán a tavaly tavaszi járványhullám az előzetes várakozásokhoz és egyes nyugat-európai államokhoz képest talán enyhébb lefutású volt nálunk, de sajnálatos módon így is igen sokan estek a koronavírus áldozatául Romániában. Súlyos veszteségeket okozott az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozása is: betegek százezrei nem részesülhettek szakszerű orvosi ellátásban, a vírustól való félelem miatt pedig később sokan igyekeztek kerülni a kórházakat, így sokuk állapota súlyosbodott. Az iskolák, óvodák bezárásának, a drasztikus szigorral elrendelt korlátozások hosszú távú hatásainak számbavételét el sem kezdhettük, a viszonylag szabadabb nyári mozgásunknak a második, a tavaszinál intenzívebb hullám vetett véget, mely sokkal több áldozatot is követelt, mint az első. S jóllehet ezúttal célzottabbak voltak a korlátozásokat elrendelő intézkedések, a lakossági elégedetlenség fokozódott, a vírusjárvány-fáradság pedig egyre erősebbé vált.
A vakcinák engedélyezésével és az európai oltáskampány tavaly decemberi beindításával év végén felcsillant a remény, hogy az idei esztendő mégiscsak elhozhatja a szabadulást a vírus fogságából. A Romániában meglepően jónak minősíthető szervezés közepette vett villámrajt után azonban hamar kiderült, hogy a gyártási kapacitások komoly korlátot jelentenek, az oltási folyamat egyszerűen nem haladhat olyan gyorsan, hogy az esetszámok növekedése alapján immár itt is küszöbön álló harmadik hullám ne lenne fenyegető. Mind nagyobb fejtörést okoznak a járványügyi szakembereknek a vírus mutációi is, melyek közül némelyek az oltóanyagok hatásosságát csökkenthetik.
Mégis egy év magány után az idei tavasz elé már derűlátóbban nézhetünk, mint tavaly ez idő tájt: emberi számítás szerint a legnehezebb időszakon már minden bizonnyal túl vagyunk.
