Szokták mondani, a kincs ott van, ahol keressük. Ez sokszorosan igaz népzenei és néptáncörökségünk tekintetében, amelyre minden kor rányomta a maga bélyegét, hol szegényítette, hol gazdagította, de teljesen eltörölni soha nem tudta. Ezt használta ki a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, amely először állított össze egy teljes estés előadást a Gyergyó-medence zenei és táncos ékességeiből.
Az ékes Gyergyó című előadás és annak előkészítése példa lehetne, mert van, amit bányászni más vidékeken is, ahol már csak legyintenek, ha a helyi hagyományokról érdeklődnek a kutatók, annál is inkább, mert a Hargita együttes olyan népzenei örökségre hívta fel a figyelmet, amelyről Kodály Zoltán úgy tartotta, a magyarság eredetével összefüggő zenecsíra. Népzenekutatók szerint Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár Antal 1907 és 1911 közötti gyergyói népzenegyűjtése, az itt élő székelység ötfokú dalainak felfedezése fordulópont volt a magyar zenetörténetben, az ő gyergyói gyűjtéseikhez köthető a pentatónia felfedezése a magyar népzenében. Kell-e ennél több?
Érdemes tehát ott is kincset keresni, ahol egy-egy sajátos szokás, viselet, zenei hangzás, tánc nem került be a gyűjtők elsődleges figyelemkörébe, ezáltal elfelejtettként tartották számon, pedig a magyar néphagyomány minden területen, így a székelység minden zegzugában is kitermelte a saját kincseit, ékességeit. A gyergyói és még nagyon sok vidék népzenei hagyatéka – köztük a korán polgárosodott Háromszéké – nem került be az 1970-es években indult táncházak repertoárjába, emiatt Gyergyó táncait sem járták, tanították, ezért is van különös jelentősége annak, hogy a táncegyüttes egyfajta úttörőként olyan anyaghoz nyúlt, olyasmit vitt színpadra, amit kevesen ismernek. A sepsiszentgyörgyi közönségnek talán nem volt idegen ez a Maros menti ízlésvilág, mert Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője révén, aki gyergyóremetei származású, több ízben ismerkedhettek a polgári bálokhoz közel álló táncokkal, de a zeneiségében ősrégi elemeket tartalmazó muzsikával is, olykor rácsodálkozva a cimbalom és a hatlikú furulya együttes hangzására.
Be jó lett volna élő zenével követni a csodálatos gyergyói ékességeket, be jó lenne minél több vidék elrejtett kincseit előbányászni és felmutatni! A digitális térben ez már részben megtörtént, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület jóvoltából az Erdélyi Néptánctudás Tárban elérhető (https://erdelyineptanctudastar.neptanc.ro) a különböző vidékek táncanyagának oktatófilmje és a hozzá fűzött ismeretanyag. Fontos lenne ellenben a nagyközönség elé tárni élőben is ezeket a kincseket, hogy minél többen közelről bizonyosodjanak meg ezek értékéről, megtartóerejéről.
