Jó embert veszített a magyarság: Berencsi Attila életének 77. évében napjaink pusztító kórjának áldozata lett.
Neve – talán – nem annyira ismerős tájainkon, mint szűkebb pátriájában, Nyíregyházán. Ami azért lehetséges, mert Ő az a bizonyos háttérember volt. Aki nem sokat beszélt, de annál többet tett. És ahol tudott, segített.
Segítségére pedig, ahogyan Ő képzelte el a fizikai határok által szétszabdalt, mégis egységes magyarság jövőjét, mindenhol nagy szükség volt. Erdélyben, Székelyföldön is. A Honvédség és Társadalom Baráti Körök nyíregyházi tagszervezetének elnökeként számos programot felkarolt, és – ami az erkölcsi pártfogásnál többet ér – megvalósításukhoz anyagi támogatást is szerzett. Az általa vezetett baráti kör sajátossága volt, hogy erős kapcsolatokat épített ki az erdélyi magyar önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, szerepet vállalva a magyar nyelvi oktatás anyagi-technikai feltételeinek javításában, a nemzeti emlékhelyek, emlékművek gondozásában, a szórványmagyarság anyagi-dologi támogatásában. A teljesség igénye nélkül csak néhány olyan kezdeményezés, amelyben Berencsi Attila „keze benne volt”: az Ojtozi-szoros hőseinek emléket állító, a lemhényi templomkertben 2002-ben felavatott katonai emlékmű; 2006-ban Sepsiszentgyörgyön a helyi Rotary Klubbal és az önkormányzattal közösen a Rákóczi-park megépítése, ugyanabban az évben szintén a Rotary Klubbal és a megyei önkormányzattal együttműködve Bodvajban – miután a Gyurcsány-kormány hitegetése miatt a történelmi műemlék összeomlott – a vashámor újjáépítése. A Házsongárdi temetőben a Bethlen Mauzóleum felújításához szerzett támogatást, Háromszék határán a nyergestetői emlékmű rendezéséhez, Besztercén a Magyar Ház és Kollégium építéséhez, ugyancsak Beszterce megyében Szeretfalva katonai temetőjének kialakításához. De a baráti kör kezdeményezte a II. világháborúban harcolt, hadifogságot szenvedett, szülőföldjükre visszatért székely veteránoknak a kitüntetését is, 2012 óta támogatják a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett árvaházakat, a Rotary Klubbal együttműködve segítik az árva és szegény sorsú, de tehetséges diákokat, és elkezdték a katonai temetők információinak digitalizálását is.
Hogy a rengeteg munkát lesz-e, aki folytassa, még nem tudni. Berencsi Attila még számtalan elképzelését szerette volna megvalósítani, amit a sors neki megengedett: vállalásait teljesítette.
Jó ember volt. Mosolyát magával vitte. Minden egyebet ránk hagyott.
