Az RMDSZ-nek köszönhetően minden eddiginél több pénzt kapott a megye — jelentette be diadalittasan egy héttel ezelőtt a megyei önkormányzat elnöke, aki rögtön sorolta is: a két kormányrendelettel kiutalt 28,1 millió lejből minden településre jut, van, ahol célirányosan, megkezdett terveket támogatnak, máshol költségvetés-kiegészítésre használják.
Alaposabb tanulmányozás után azonban kiderült, ahhoz képest, hogy az RMDSZ kormányon van, Háromszék egyáltalán nem kapott sok pénzt (az országosan leosztott összeg 1,4 százalékát), vannak megyék, ahova három-négyszer nagyobb tétel folyt be. Elsősorban a szociáldemokraták és a liberálisok által uralt régiók taroltak, és a kormány tagjai gondoskodtak arról is, hogy saját választókörzeteik tekintélyes pluszhoz jussanak: több mint 15 milliót kapott Cristian David vagy Varujan Vosganian körzete, 12 millió lejt utaltak ki az SZDP-elnök, Geoană körzetének, de gondoskodott saját jó megítéléséről Markó Béla is, szenátori választási kerületének településeire összesen 15,5 millió lejt juttattak. Megyénk tehát két miniszter újraválasztásánál kevesebbet ér — derül ki az alaposabb elemzésből.
Még nagyobb gond mutatkozik a tartalékalapból kiutalt pénz megyén belüli elosztásánál. Az RMDSZ-es polgármester irányította Sepsiszentgyörgy 8,5 millió lejből gazdálkodhat, kétmillióból az SZDP-s Bodzaforduló és egymillióból a szintén RMDSZ-es Kovászna. Alig 200 000 lej jutott az MPP-s irányítású Kézdivásárhelynek és egyetlen vas sem Barótnak, az erdővidéki város mintha nem is létezne a megye vezetői számára. Az előzetes egyezség szerint az SZDP-s irányítású román községek mind 390 000 lejt kaptak, ennél több csak két magyar községnek jutott, Berecknek és Málnásnak, a legkevesebb pénzt Kőröspataknak utalták ki, alig 50 000 lejt, hisz itt demokrata a polgármester és a tanács fele, MPP-s a másik fele, nincs még működő RMDSZ-szervezet sem.
Tovább elemezhető a lista, de ennyi talán elég, hogy egyértelművé váljon: igen jól sikerült alkalmazkodnia a román politikai gyakorlathoz az RMDSZ-nek. Megszokhattuk már a magyarországi és hazai alapítványi pénzek elosztásánál is: az kap, aki a szövetség politikájához igazodik, most ugyanez a rendszer látszik meghonosodni a költségvetési pénzeknél, úgy viszonyulnak a mindannyiunk adójából származó anyagi keretekhez, mintha saját vagyonukból adományoznának. Számukra nem tetsző polgármestereket kívánnak megleckéztetni, de büntetik ezáltal a településeket, az ott élő magyarokat is, azokat, kiknek szavazataira hamarosan ismét szükségük lesz.