Nagy D. István
Értjük mi, a politika már csak ilyen. Ha már a széljárás úgy hozta, hogy (remélhetőleg) négy évig egy a tábor, egy a zászló, mindenképp bölcsebb békülékeny hangra váltani, némi ejnye-bejnye mellett, de elásni a csatabárdot, egy időre túllépni az egyébként a gyógyulástól továbbra is fényévekre álló sérelmeken.
E nem túl épületes tény felől szemlélve felesleges is csodálkoznunk Kelemen Hunor RMDSZ-elnök minap kifejtett nézetein, mely szerint Klaus Iohannis államfő múlt évi – Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar legdicsőbb napjait idéző – autonómiaellenes, Erdély-féltő, a szövetséget és közvetve az egész erdélyi magyarságot földbe döngölő kirohanása csak a liberálisok és a szocdemek közötti politikai csatározás „része”, szeletkéje, motívuma volt.
Értjük, csak fel nem foghatjuk, hogy honnan e mély megbékélés. Egy, az elmúlt években a politikai életet kizárólag saját önös érdekei mentén folyamatosan felbolygató illető irányába, aki ráadásul, amióta az ország legmagasabb tisztségébe került, sorozatosan mélységes ellenszenvéről biztosította tettei, megnyilvánulásai által az erdélyi magyar közösséget és annak képviselőit. Iohannis elnök úr ugyanis messze nem az első „kisiklásánál” tart, gondoljunk csak a székelyföldi látogatása során mutatott pökhendi, kioktató, lekicsinylő viszonyulására mind az elöljárókkal, mind a székely szimbólumokkal szemben, de a sor még hosszan folytatható. A tavaly áprilisi Cotroceni-palotabeli mutatványa ugyanakkor kétségkívül az addigi műve megkoronázása volt, és pontosan emiatt elfogadhatatlan, hogy az RMDSZ vezetői most, a jelek szerint „a jövőbe tekintés” és a „mert a helyzet éppen úgy kívánja” elvek mentén a múltat bár nem feledve, de túlteszik magukat az egészen. Nem is akárhogy: a politikai harc másod-, harmadlagos eszközévé silányítva az utóbbi időszak egyik legaljasabb támadását közösségünk ellen.
A pillanatnyi közös érdek megkívánhatja ugyan, hogy békejobbot nyújtsunk, de sajnos a romániai viszonyok közepette ez igen veszélyes terep, és egyben gyenge alap. Iohannis viselt dolgai, valamint a közelmúltban pont az államfő pártja irányából érkező jelzések (lásd a Kolozs megyei prefektus körüli cirkuszt) távolról sem azt mutatják, hogy a közeljövőben nem kell attól tartanunk, hogy a politikai játékok mentén vagy más oknál fogva ismét Erdély elrablásával vagy más, a román állam és nép elleni titkos szervezkedéssel vádolják meg az RMDSZ-t és közösségünket. A szövetség által tanúsított nagyvonalúság, elnéző magatartás pedig tökéletes eszköz lehet a kezükben arra, hogy a legvadabb támadásokat ne csak kimagyarázzák, de át is értelmezzék, új igazságot, valóságot teremtve.
