A televíziók és más hírközlő eszközök szeretik, ha nagy a nézettségük, ezért aztán mindenféle eseményt szenzációként tálalnak. Az igaz, hogy nálunk el sem kell túlozni a mindennapos kórháztüzekről, rendőrségi ballépésekről vagy tűzoltási malőrökről szóló híreket, mert azok anélkül is elég ütősek.
Legutóbb a Suceava megyei tanács és prefektúra épülete gyúlt ki, hírműsorba való kórháztűz január vége óta nem volt (az a Matei Balș Kórházban történt). Egyet riasztottak a Marius Nasta Intézetnél február 22-én, de annak nagyobb volta a füstje, mint a lángja, illetve csak egy kis füst emelkedett a levegőbe. Így már hiányzott egy nagyobb tüzes esemény, és az is lehet, hogy valamelyik szenzációhajhász televízió felbujtotta azt a craiovai pszichiátrián tartózkodó beteget, aki felgyújtotta az ágyában levő matracot. Majd azzal védekezhet, hogy hideg volt a kórteremben és melegedni akart. Jobb lett volna benyugtatózni és ágyhoz kötni, úgy, ahogy azt állítólag a Nagyszebeni Megyei Kórházban is szokták.
A tűzoltóságnak Craiován is volt egy kisebb tévedése, mert az elmegyógyintézet helyett a gyermekgyógyászatra rohantak, mely szerencsére közel volt, így nem késtek, csak pár percet. A craiovai kórház három orvosa arra gondolhatott, hogy ismét matrac nélkül jönnek a tűzoltók, mint ahogyan Konstancán egy tömbháztűzhöz, ahová felfújható matrac és létra nélkül mentek, és nem tudták megmenteni egy hölgy életét, aki kiesett a hatodik emeletről. Mivel Craiován a pszichiátrián az orvosok az első emeleten voltak, bátran kiugrottak, gondolván, hogy megússzák egy-két lábtöréssel, ami meg is történt.
A rendvédelmi szerveknek is vannak tévedéseik, ezért az emberek velük szemben is gyanakvóak lettek, és sok mindennel vádolják őket is. Nemrég maszkosok hajnali öt órakor behatoltak egy clinceni-i család házába, mert eltévesztették a házszámot, jól ráijesztve az ott lakókra, akiknek a kutyáját is le akarták lőni. A rendőrök azzal védekezhetnek, hogy a házon nem volt (ház)szám. A kommandósok amúgy várhattak volna kivilágos-kivirradtig.
A Bákó megyei rendőrég (volt) főnöke, Vasile Oprișan is megmondta, hogy reggelig várhat az a hölgy, akit férje pofon ver, mert vannak olyanok, akik éjnek évadján hívják ilyesmi miatt a 112-es segélyszámot, és zaklatják a rendőröket. Őt és a rendőrség három vezetőjét leváltották, miután Ónfalván valaki túszul ejtett két munkást, akik az illető régen elkobozott lakásán dolgoztak, és meggyilkolta őket. (A leváltásukat előléptetésnek is lehet tekinteni.) Persze most utólag mindenki jobban tudja, mit kellett volna tenni. Egyesek azt állítják, hogy egy mesterlövésszel le lehetett volna lövetni a túszejtőt, mint a kutyát. Mások, hogy kommandósok ereszkedhettek volna le a tetőről úgy, ahogy azt bemutató előadásokon szokták előadni.
Szegény rendőrök, már azt sem tudják, mit tegyenek. Bukarestben tavaly szeptemberben igen erélyesen léptek fel két fiatal ellen, akik felhívták a rendőrök figyelmét arra, hogy nem viselnek maszkot. Jól elverték őket. Ilyesmiért csakis a rendőr vonhat felelősségre civilt, és nem fordítva. Az ilyen esetek felhánytorgatásával úgy megfélemlítik a rendőrséget nálunk is, mint Amerikában, ahol éppen most folyik George Floyd meggyilkolásának pere. (Mielőtt Floydot elkapták, éppen egy hamis 20 dollárost akart elsózni.) A rendőrt, aki rátérdelt nyakára, a gondatlanságból elkövetett emberölés mellett szándékos gyilkossággal is vádolhatják, amiért 40 év börtön jár. Az ónfalvi gyilkos rovásán is volt lopás, súlyos testi sértés és ittas vezetés is, de ha lelövik, akkor felelősségre vonhatják az őt kinyírót is.
A tragikus esetek után nálunk elindított nyomozások eredményéről nemigen értesülünk. Tulajdonképpen soha nem sikerül kideríteni, hogy ki a vétkes egy-egy eset miatt, illetve azt mondják, hogy a rendszer a hibás. És ez így megy már harminc éve. Pedig – ugyebár – három évtizeddel ezelőtt megtörtént egy rendszerváltás.
A megmondóember, Cristian Tudor Popescu újságíró szerint, az állampolgárok életének, testi épségének és vagyonának biztonságát védő rendszerek mostani működtetői a régiektől tanulták módszereiket.
És ha ez így megy tovább, a rendszer szokásai állandóan a régiekről az újakra (apáról fiúra) fognak szállni, mint román néphagyomány.