Írtuk már e hasábokon, hogy a tisztelet teljes hiányáról tesz tanúságot helyi képviselői révén a román hatalom, amikor magyar nemzeti ünnepek alkalmával üldözi a nemzeti jelképek használatát. A nemzeti ünnep olyan kitüntetett nap, amelyen egy ország vagy egy nép nemzeti összetartozását ünnepli. Március 15-e, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére, az összmagyarság nemzeti ünnepe.

Nemzeti ünnepekkor ki szokás tűzni a nemzeti zászlót. Olyankor ünnepelni kell, nem gúnyt űzni. Vannak, akik sportot űznek abból, hogy messzi földről ide jönnek december 1-jén, hogy Sepsiszentgyörgyön „ünnepeljenek”, no meg akad köztük, aki március 15-én is ide jön, próbálva felszültséget szítani. Meg aztán helyben is akadnak betelepültek, akik a Szent György-napokat is arra használják, hogy zászlókat lengessenek, azokkal felvonuljanak.

A zászlót tisztelni illik. De egyesek saját zászlajukat sem tisztelik, olyannyira, hogy nem csak ünnepnapokon tűzik ki, hanem állandó jelleggel kint tartják. Elég végigmenni néhány településen, s látni, hogy ott foszladoznak, mocskolódnak a kék-sárga-piros zászlók a villanyoszlopokon.

A zászló – meghatározás szerint – hagyományos színekből összeállított, általában téglalap alakú szövet, melyet rúdra erősítenek vagy őrfára vonnak fel, nagy mennyiségben előállítható és használható, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését szolgáló megkülönböztető jelkép.

Igen, megkülönböztető jelkép. Sepsiszentgyörgy főterén is ott voltak március 15-én a megkülönböztető jelképek, a piros-fehér-zöld zászlók, amik ugyanakkor a nemzeti összetartozást is szimbolizálják.

Prefektusunk még nincs, de van két alprefektusunk. Egyikük, a frissen újrakent liberális politikus március 15-én szabálysértési jegyzőkönyvet állított ki, a polgármesterre pedig két, egyenként ötezer lejes bírságot rótt ki. Egyiket azért, mert a főtéren díszelgő harminckét (nem tudom, akad-e még valaki, aki megszámolta) „Magyarország-zászló mellé nem tűzött ki ugyanannyi Románia-zászlót”. A másikat azért, mert nem helyezte el Románia zászlaját a belvárosban a villanyoszlopokra kitűzött kokárdák, illetve piros-fehér-zöld szélű szívek mellé. A kormány helyi képviselője indoklásában idézi a jelképek használatáról szóló kormányhatározatot, mely szerint nemzeti ünnep alkalmából jogunk van más ország lobogóját kitűzni, de ugyanannyit meg kell jeleníteni Románia zászlajából is.

Hiába szajkózzuk évek óta, hogy nem így fest a helyzet, hiszen nem állami lobogó került a főtérre, hanem nemzeti zászló. Van, ahol az állami és nemzeti zászló különbözik, általában az állami lobogón megjelenik az ország címere, a nemzetin nem. De Magyarország és a magyar nemzet zászlaja egyforma – szintúgy, mint Románia és a román nemzet zászlaja. A három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból álló zászló tehát egyaránt a magyar állam és a magyar nemzet jelképe. Esetünkben egyértelműen a magyar nemzet jelképeként tűzték ki, hiszen március 15-e nemzeti ünnep, a világ magyarsága ünnepli.

Az, hogy a nemzeti zászlót állami jelképnek nevezik, nem tudatlanságból ered, hanem egyértelműen a tisztelet hiánya, a rosszindulat jele.

A román hatalom képviselői számára csak három szín létezik, a kék-sárga-piros. Ezt zengte az egykori szocialista himnusz is. Vannak megtűrt színek is, de ha netán fehér és zöld kerül a piros mellé, az olyan, mint a vörös posztó a bikaviadalon.