Ha csak azt néznénk, hogy a lepusztult, romos városszéli terület helyére egy modern kereskedelmi központ létesült, akkor kijelenthetnénk: a Sepsi Value Centre tegnapi megnyitása máris hozzájárult a városkép jobbításához. De persze, nem csak ennyi történt: a megyénkben talán minden eddiginél nagyobb kereskedelmi beruházás következményei túlmutatnak ezen az urbanisztikai szemponton, a helyi gazdasági életre gyakorolt hatások később mutatkoznak majd meg, mint ahogyan az is biztos, hogy a Sepsiszentgyörgyön élők mindennapi szokásait – bevásárlási, szabadidő-eltöltési gyakorlatát – is befolyásolja majd a létesítmény.
Sepsiszentgyörgyiként általában vegyes érzelmekkel szoktunk viszonyulni az új beruházásokhoz, legyenek azok városrendezési, infrastrukturális, sporthoz kapcsolódó vagy más jellegű fejlesztések. Felemás volt a fogadtatása az azóta már számtalan sportrendezvénynek otthont adó Sepsi Aréna építésének, az előbb Sugásfürdőre, majd az előpataki út közelébe tervezett kalandparknak, a Bodok Szálló helyére tervezett művészeti központnak, de még a terelőút építésének is akadnak ellenzői. Valahol természetes is ez a reakció, hiszen minden új beruházás révén átalakul, elvesztődik valami régi, amit már megszoktunk: egy kedves tér, egy természetközeli élőhely, adott helyzetben egy megélhetést biztosító földterület. Sokszor nem is valami konkrétum elvesztésétől tartunk, inkább egy életérzést féltünk: talán amiatt aggódunk, hogy kiismerhető, kedves városunk veszít otthonosságából, szerethetőségéből, a kisebb, közepes város jelentette élhetőségéből.
A Sepsi Value Centre megnyitása esetében városrendezési aggodalmak aligha merülnek fel – gazdasági természetűek annál inkább. Mert igaz ugyan, hogy a befektetők szerint legalább 600 új munkahely jött létre, de jogosnak tűnhet azon aggodalom is, hogy ezzel hány kisebb helyi üzlet kényszerül majd bezárni kapuit, mert nem tud majd versenyezni a nagyokkal. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a munkaerőt helyből biztosítják-e az újonnan megnyíló boltok, vendéglők, illetve hogy a kétnyelvűségre figyelnek-e. Vannak, akik a plázák által közvetített életérzéstől viszolyognak: a mértéktelen fogyasztásra, vásárlásra ösztönző csillogó-villogó kirakatoktól, féltik a kisebbeket, serdülőket, kamaszokat a szabadidő eltöltésének eme nem túl tartalmas módjától.
Hogy ezen aggodalmak közül mely válik valóra, az majd idővel kiderül, az viszont tény, hogy egy ilyen bevásárlóközpontra van igény, és ez jól látszik abból is, hogy hétvégenként sok háromszéki vette útját Brassó irányába vásárlás céljából. Az is bizonyos, hogy a nagy márkák teremtette versenyhelyzetben a vásárló végül jól jár, hiszen vélhetően olcsóbban és nagyobb választékból vásárolhat. A helyi közösség bizalmát növelheti az is, hogy az új kereskedelmi központban számos helyi vállalkozás is jelen van, köztük olyan jól ismert és közkedvelt márkák, mint a Bertis, a Diószegi vagy a Ganesa. Szemmel látható az a törekvés is, hogy két nyelven kommunikáljanak a vásárlókkal – ez egyébként több helyi cégnek még most is problémát okoz. Végül pedig egy ilyen bevásárlóközpont jelzésértékű is: az, hogy Sepsiszentgyörgy „megérett” erre a fajta beruházásra, összességében, a város gazdasági lehetőségeire nézve mégiscsak biztató.