Kiss Tamás szerint 1990 óta a két közösség közötti távolság növekedett Marosvásárhelyen. A fekete március ennek a távolodási folyamatnak a kezdete volt. Az eltelt 31 évben viszont kiépült a párhuzamos magyar világ intézményrendszere, önálló magyar iskolák alakultak, és kulturális, sport-, gazdasági területen is sok magyar intézmény jött létre.

A szociológus úgy vélte, a párhuzamos világok azért nem egyenrangúak, mert nincsen egyenlő státusa a román és a magyar nyelvnek, a közszférában a román nyelv dominanciája érvényesül. Szerinte a román–magyar viszonyban megmutatkozó egyenlőtlenségek többsége is erre vezethető vissza. „A románoknak nem kell soha kilépniük saját világukból, komfortzónájukból, a magyaroknak pedig minduntalan (...), hiszen a hivatalos ügyeiket románul intézik” – mutatott rá. Mint magyarázta, a magyar világ benne van valamiképpen a román világban, de a székelyföldi románságot leszámítva a románoknak ezzel nem is kell szembesülniük.

A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet által végzett Kisebbségi Monitor 2020 kutatás eredményeit idézve kijelentette: Romániában erőteljes a magyar nyelv használatával kapcsolatos intolerancia. A megkérdezett románok egyharmada mondta, hogy zavarja, ha körülötte magyarul beszélnek, miközben jóval kisebb azoknak az aránya, akiket általában zavar, ha idegen nyelven beszélnek körülötte. A kutatás kimutatta: a románok döntő többsége a létező magyar nyelvhasználati jogokat is elutasítja.

Marosvásárhelyen a fekete márciust követő kivándorlási hullám következtében kerültek számbeli kisebbségbe a magyarok, akik ma a város lakosságának 43 százalékát teszik ki.