Hatalmas a lendület, most már csak az a kérdés, lesz-e látszata, sikerül-e eredményesen pályázni, és valóban jó helyre kerül-e a pénz, hisz láttunk már erdőben megépült parkokat, borvíz nélküli gyógyfürdőket tájainkon, nem kevés nyoma van a fölöslegesen elköltött pályáztati forrásoknak. Ugyanakkor azt is megtapasztalhattuk, hogy politikai ellenszélben még a jó elképzelések sem valósulhattak meg, a kedvezőtlen széljárás távolra fújta a pénzeket a magyarok lakta vidékekről.

Minden jel szerint rendkívül hasznos lehet az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, csakhogy mintha megfeledkeztek volna egy fontos és a szövetség alapszabályzatában is vállalt feladatukról: a kisebbségi jogok bővítéséről, a magyar érdekvédelemről. A decemberi paktum megkötésekor Kelemen Hunor az évek óta asztalfiókban fekvő kisebbségi törvény elfogadását említette, ám azóta sem hallani sem arról, sem más hasonló jellegű kezdeményezésről. Úgy tűnik, nem időszerű ilyesmivel hergelni a román kedélyeket, értesüléseink szerint a magyar parlamenti frakció ülésein egyetlen ilyen téma sem került még napirendre. Annál nagyobb gőzzel vetették bele magukat a különleges ügyészség felszámolásáról szóló vitába, no meg abba, miként akadályozhatnák meg, hogy más, közpénzekből működő szervezetekhez hasonlóan átlátható legyen az is, miként költi el az RMDSZ a román államtól kapott milliárdokat.

Pedig lám, fontos volna több jogszabály módosítása, például a zászlótörvényé is. Hisz hiába küld szívhez szóló üzenetet március 15-én a miniszterelnök, intéz hozzánk kedves szavakat többéves hallgatás után az államfő, ha közben a kormány helyi megbízottai bírságot rónak ki a polgármesterekre a piros-fehér-zöld nemzeti lobogó kitűzéséért. És fölöslegesnek hat a nagy kormányzati tüsténkedés, ha az iskolákban vagy az oltóközpontokban a koronavírus-járványhoz kapcsolódó tájékoztatás csak a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat közbenjárására jelenik meg magyarul, és többnyire csak olyan helyen, ahol magyar a megyei intézményvezető, vagy a magyar polgármester pótolta a mulasztást. Egyértelmű törvényekkel kellene biztosítani anyanyelvünk és nemzeti szimbólumaink használatát, és parlament elé kellene terjeszteni ezeket a módosításokat, új jogszabályokat még akkor is, ha kellemetlen viták, magyar­ellenes kirohanások várhatóak, hisz a kampányban erre is vállalkoztak. Jó lenne, ha a királycsináló pozícióban leledző RMDSZ a kedvező konjunktúrát erre is használná, nem csak pénzek megszerzésére. Mert az erdélyi magyarok jó közérzetéhez nemcsak a megfelelő utak, a víz- és csatornarendszer kiépítése járul hozzá, hanem az is, hogy nem tekintik másodrangú állampolgárnak szülőföldjén.

Persze az is megtörténhet, hogy az RMDSZ nem is kívánja oly gyorsan elérni a jogaink bővítését, hisz ha ez, ne adj’ isten!, sikerül, nem lesz több bírság, diszkrimináció, a következő választások előtt mivel riogatnak az urnák elé?