Romániában egyébként csak azok kapnak nagyobb fizetést, akik az államnál dolgoznak, sztrájkolnak, tüntetnek, követelőznek, ezért akar mindenki állami alkalmazott lenni. Vannak mások is, akik csakis akkor érdemelnek nagyobb bért, ha többet dolgoznak.

A metróvállalat alkalmazottjainak átlagfizetése nettó nyolcezer lej, a cégnél a legkisebb fizetés nettó négyezer. Tavaly is kaptak 18 százalékos fizetésemelést – biztosan azért, mert a járvány miatt megcsappant az utasok száma. Egy kolozsvári egyetemi tanár azt mondja, hogy három évtizednyi akadémiai és diplomáciai karrier után van akkora fizetése, mint egy szobafestőnek a Metrorexnél, és csak reménykedik abban, hogy eléri azt, amennyit a főváros metróvállalatánál egy lakatos keres. Ott egy igazgatónak (és vajon hány van?) 12 945 lej üti a markát, és mindenki kap kb. 20 százalékos „alagútpénzt”. Az állam pedig az adófizetők pénzéből hatalmas összegeket költ a veszteségek kiegyenlítésére. 2020-ra 378 millió lej deficitet irányoztak elő, amit a fizetésemeléssel bizonyosan túl is szárnyalt a vállalat. Legjobb tán az lenne, ha Bukarestben függővasutakat építenének a metró helyett. Akkor legalább az alagútpénzt nem kellene fizetni. De az is lehet, hogy mindazok, akiknek tériszonyuk van, magassági pótlékot kérnének, és kapnának is.

Most azért borult ki a bili, illetve a szakszervezeti vezér, Ion Rădoi, mert a közlekedési miniszter, Cătălin Drulă elhatározta, hogy kiürítteti a metróállomásokon a szakszervezet által működtetett üzlethelyiségeket. (Hogy értsük: a forgalmas aluljárókban működő boltoktól nem a metróvállalat szedi a bért, hanem a szakszervezet…) Érvágás ez a javából, hiszen az üzlet hatmillió lejt hoz hivatalosan a szakszervezet kasszájába. Azt, hogy feketén mennyit (mert ugyan miért is ne lehetnének cégek, amelyek zsebből zsebbe fizetnek?), senki nem tudja. És ez így megy már vagy húsz éve, mindenféle kormányok orra előtt. Vagy inkább a lábuk alatt: és abból, hogy mostanig nem botlottak belé, arra lehet következtetni, hogy ők is jól járhattak.

A „földalatti mozgalmár” Ion Rădoi különben régi motoros. 2000–2004 között a PSDR parlamenti képviselője, 2004–2008 között az utódpárt, a PSD szenátora volt. Szakszervezeti bizalmiként 2019-ben 227 882 lejt kasszírozott.

Lucian Bode sem korábban közlekedési miniszterként, sem most belügyminiszterként nem zavarta a metrósokat, pedig egy szolid kis rendőri erőszakot alkalmazhatott volna a közlekedés újraindításáért, a tiltakozók és a kárvallott utasok lecsillapításáért. De tudjuk, hogy nálunk csak békésebb tüntetéseken szokás bevetni könnygázt és a gumibotot, ahogy az 2018. augusztus 10-én történt. A zavargókat és vezetőiket most szóban fenyegetik holmi bűnvádi eljárásokkal. Végülis a szakszervezetnek annyi a pénze, hogy alkalmazhatna hivatásos sztrájkolókat is, akiket bevetnének, mikor fizetés-, vagy pótlékemelést szeretnének elérni.

Jó dolguk van a veszteséges állami vállalatok szakszervezeteinek, hisz akárcsak a metrónál, a cégen belül unalmukban üzleteléssel is foglalkozhatnak, és ezek a vállalkozások egyáltalán nem olyan veszteségesek, mint az a cég, amelyiktől rendes fizetésüket kapják.

A földalatti mozgalmároknak ezúttal sikerült megbénítani Bukarest közlekedését, amire már a közlekedési miniszter is összevonta szemöldökét. A miniszterelnök is üzent egyet, azt írván Facebook-bejegyzésében: „Azért, mert maréknyi ember képviselője elveszíti zsíros állását és feje tetejére állít egy egész várost, nem szenvedhetnek a bukarestiek.” De a bukarestiek bizony szenvedtek, és csak a koronavírus és annak tagadói örvendtek a járványügyi szabályok ellehetetlenülése miatt, ugyanis mindenki úgy ment munkába, ahogy épp valami más tömegközlekedési járműre fel tudott gyúródni. (Vagy saját autóval állt be maga is a főváros messze földön híres dugóinak egyikébe).

A tüntetők a síneken állva akadályozták meg a szerelvények elindulását. Arról nem szólnak a jelentések, hogy az utasokat akadályozták volna abban, hogy a sínek mentén induljanak munkába. Úgy hamarabb célba értek volna, mint saját autójukkal.