Vannak országok, ahol ez többé-kevésbé így is van (Izrael, Kína, Málta), ahol nagy a küzdelem, a fegyelem, a felelősségérzet a járvánnyal kapcsolatosan, de sajnos vannak olyan országok is, amelyek vezetői – legyenek kisebb vagy nagyobb rangúak – nem veszik komolyan ezt a súlyos csapást sem, mert talán nincsenek is felnőve oda.

Szerintem ez a harc felér egy olyan háborúval, ahol sem katona, sem civil nem tudja, mi vár rá a következő percben. A koronavírus a legtöbbünk számára láthatatlan ellenség, amelyet épp ezért nagyon nehéz megállítani – főleg úgy, ha letesszük a fegyvert.

A román kormány hozott ugyan néhány határozatot és törvényt a járványhelyzet kezelésére, amelyek talán jók és helyesek is, de valójában csak szemfényvesztésként szolgálnak, mert papíron maradnak, holott minden jogszabály annyit ér, amennyit alkalmaznak belőle. De ha nálunk az orvosok, katonák, jogászok, politikusok, rendfenntartók, pópák nem tartják be a járvány megfékezésére szolgáló előírásokat, mit várjunk el a pórnéptől?

Az egyik újabb vérlázító eset (a kórháztüzek, elkezelések, lekötözések után) a soron kívül beoltott kiváltságosaké. Több ezren kaptak védőoltást suttyomban, az első és második szakaszban jogosult kategóriák tilosban előzésével. Mindjárt három hónapja, hogy megkezdődött az oltáskampány, de nálunkfelé a regisztráció, a feliratkozás nem lehetséges. A gyengébb szervezetű, idős és beteg emberek csak hullnak, mert nem kapják meg az oltást, miközben más vidékeken a fiatalabb, ellenállóbb korosztályokból boldog-boldogtalan hozzájut.

Mi, idősebbek úgy tudtuk eddig, hogy a szocialista mezőgazdaság volt „harababura” (összevisszaság), de most úgy látszik, hogy a demokratikus egészségügyre is ez a titulus illik.

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva