Sepsiszentgyörgyön nagyszombaton maroknyi fiatal rendhagyó kezdeményezéssel rukkolt elő: a kórházban húsvétkor is dolgozó orvosok, ápolók iránti szolidaritás jegyében virágokkal lepték meg az egészségügyi intézmény alkalmazottjait és a bent fekvő betegeket. Szimbolikus akció, egyben csattanós válasz is a múlt héten több nagyvárosban szervezett tüntetésekre, melyek közül volt, amelyik erőszakba torkollt, és volt olyan is, amelyen idegengyűlölő, magyarellenes jelszavak is elhangzottak az orvosok és egészségügyi személyzet ellen irányulók mellett. Jóllehet, a szélsőséges AUR által kezdeményezett tüntetések végül nem váltak országos mozgalommá, de több napon át zajlottak, és ez jelzi, akad egy olyan réteg Romániában, mely igencsak fogékony az összeesküvés-elméletekre és a különféle szélsőséges eszmékre. Éppen ezért volt figyelemre méltó néhány sepsiszentgyörgyi fiatal azon gesztusa, hogy a pár nappal korábban a tömegek által más városokban még szidalmazott és ócsárolt egészségügyi alkalmazottak munkáját megköszönték, ráirányítva a figyelmet azokra, akik ünnepek alatt is dolgoznak, és azokra, akiket kórházban ápolnak. Talán csepp a tengerben, de az esemény mégiscsak elégedettséggel, büszkeséggel tölthetett el sok sepsiszentgyörgyit: lám, így is lehet.

Húsvét ünnepén aztán a Csíkszereda főterén készült képek árasztották el a közösségi médiát: a hagyományos ételszentelésre sok ezren sorakoztak fel példás rendben, fegyelmezetten követve a járványhelyzetre vonatkozó távolságtartási szabályokat. Miniszterek dicsérték a csíkszeredaiak magatartását, véleményformálók méltatták a hívők felelősségtudatát, kiemelve a Székelyföldön élő közösség másságát.

Fizetett reklámok sokasága sem lett volna hatékonyabb eszköz a térség népszerűsítésére, különlegességének hangsúlyozására, a virálissá váló képek, a pozitív visszhang, a méltatások özöne azonban újra előtérbe hozza a kérdést: vajon miért is nincs az erdélyi magyar közösségnek egy olyan saját, de román nyelven sugárzó hírügynöksége, médiaplatformja, amely hitelesen számolna be a térégben zajló eseményekről – mint amilyen e kettő is volt –, az itt élők mindennapjairól, céljairól, riportok segítségével mutatná be a térség értékeit. Minden bizonnyal hatékony eszköz lenne ez a román társadalom jelentős részében élő, magyarokkal, Székelyfölddel szembeni előítéletek lerombolásában. Az RMDSZ-nek régi mulasztása, hogy évtizedek óta a többé vagy kevésbé elfogult, nem elhanyagolható mértékben titkosszolgálati befolyás alatt álló román médiára bízta a magyarokról szóló tájékoztatást, de talán még most sem késő áldozni Székelyföld szebbik arcának népszerűsítésére.