Az egykori filozófiatanár – a Székely Mikó Kollégiumban tanított – sokoldalúságával, a vizuális kultúra, vizuális művészetek iránti fogékonyságával, érzékenységével hívta fel magára a figyelmet. Eleinte csak diákjai érzékelhették, hogy ő másképp tanít, mint mások, elkalandozik a tananyagtól s filmekről mesél, később pedig a szakmabeliek csodálkozhattak, miként jut ideje, energiája egy fiatal, kétgyermekes anyának ennyi mindenre? Mert Fám Erikát nehéz besorolni egyetlen ernyő alá: egyaránt otthonosan mozgott a filmművészetben és a kortárs művészetben, filmekről, színházi előadásokról írt, s közben újabb és újabb álmokat szőtt. Filmesztéta, múzeumpedagógus, színikritikus volt ő egy személyben, folyamatosan utakat kereső ember, a művészet, a vizuális műfajok halk és elkötelezett közvetítője.

Sepsiszentgyörgy után Nagyszebenben, majd Németországban élt családjával, német nyelvterületen is tovább folytatta tanulmányait. Aztán hazatértek, mert Erika úgy érezte, itthon több feladat vár rá, mint odakint. Sepsiszentgyörgyön lépésről lépésre tette ismertté és elismertté magát, szakmai tudásával, alázatával. Munkáját csak elkezdte, mindannyiunk szomorúságára már be nem fejezhette. Pótolhatatlan űrt hagy maga után, ma már csak elvétve találkozni azzal a sokoldalú kíváncsisággal, amellyel ő szemlélte a világot.

Amikor Sepsiszentgyörgyön mintegy évtizednyi kihagyás után 2014 októberében újra a székelyföldi életről vetítettek dokumentumfilmeket, Kós Károly szellemiségét megidézve Fám Erika filmrendezőként is bemutatkozott. Egy korábbi, 2006-ban készített, legelső alkotásával jelentkezett az akkori dokumentumfilm-fesztiválra, Torony – Kós Károly lelátói című filmjének szubjektív alapgondolata pedig az volt, hogy ha létezik a Hídember (Széchenyi), akkor bizony Kós Károly a Toronyember. Fám Erika több Kós-szakértőt szólaltatott meg filmjében, s szentgyörgyi bemutatóját követően azt is megjegyezte, fiókjában lapul még néhány forgatókönyv…

Sepsiszentgyörgyi visszatérését követően legmeghatározóbb talán a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben végzett, többéves múzeumpedagógiai tevékenysége. 2014 és 2019 között kisebb és nagyobb diákok százait, ezreit közelítette a kortárs művészethez, jó érzékű pedagógusként felismerve, hogy efféle beavatás, bár szükséges lenne, de a hazai oktatási rendszerben nem létezik. Azokban az években egyre több fiatal kezdett járni a Magmába, a tárlatlátogatási szándék mellett ez főként a műhelyfoglalkozások, a Fám Erika által vezetett művészetpedagógiai tevékenységek eredménye volt. Háromszéki iskolákból, sőt, óvodákból is érkeztek csoportok, olyan hónap is volt, amikor hatszáz diákkal foglalkoztak, középcsoportosoktól középiskolásokig minden korosztályt próbáltak megszólítani.

Fám Erika akkoriban meg is jegyezte, a Magmában élhet oktatói szenvedélyének, tömörítetten hasznosíthatja vizuális kultúrával kapcsolatos tudását. A tárlatvezetés mellett műhelyfoglalkozásokat tartottak, sokszor játékosan, s mint mesélte, a művészetpedagógiát rendszerint a legkisebbek, olykor az óvodások élvezték a legjobban, de legfogékonyabbak az általános iskolások voltak, mert ők már látják az értelmezési lehetőséget.

Fám Erika úgy vélte, a gyermekekhez rengeteg vizuális információ jut el, de nem tanítják meg, hogyan kell azokat feldolgozni – ezért hiánypótló, amit a Magmában kaptak. Értő módon látni tanulni ugyanolyan fontos, mint írni, olvasni tanulni, hangoztatta, azt is fontosnak tartva, hogy a Magma ne csak szentgyörgyi, hanem vidéki iskolások számára is nyitott legyen.

Két évvel ezelőtt kezdeményezte egyik utolsó, nagy léptékű projektjét, a Kóstoló – sepsiszentgyörgyi életmorzsák című beszélgetéssorozatot helybéli kulturális személyiségekkel, alkotókkal. A Magmában megnyitott kiállítások után ugyanis baráti beszélgetéseken több alkalommal szó esett a dokumentarista műfajról, a megörökítés lehetőségéről és szükségszerűségéről, s Erika, még ereje teljében, jó érzékkel, cselekvő szándékkal el is indította ezt a folyamatot. Elhúzódó kezelése alatt még volt ereje befejezni doktori értekezését is, Viszontképek a filmben – képfilozófiai, képelméleti és médiafilozófiai megközelítés című disszertációját tavaly novemberben védte meg.

A gyermekek kreativitását is serkentő, játékos műhelymunkákról mesélve egyszer úgy fogalmazott, „ami tilos az iskolában, az szabad a Magmában”, s azt is hozzáfűzte, tanárként nagy élmény számára, amikor a kicsik megköszönik a velük való foglalkozást, s jelzik, hogy jól érezték magukat, mi több, egyesek még azt is megjegyezték, elhozzák majd szüleiket is. A folytatás e pillanatban kétséges, a sepsiszentgyörgyiek pedig köszönhetik, hogy Fám Erika avatott művészetpedagógusként foglalkozott gyermekeikkel, látni, gondolkodni, értelmezni tanította őket.