A sportcsarnok felújított lelátója
Van, aki gazdagítja, csinosítja, korszerűsíti az örökségben kapott sportlétesítményt, sporttelepet — nevezzék, ahogy akarják —, van, aki fogyasztja; van, aki szövegel a sportról, például így: ,,...határozott vágya a municípium helyi tanácsának, hogy hatékonyan támogassa erkölcsi, anyagi és pénzügyi szempontból a tömegsportot és rendkívüli módon a teljesítménysportot: női kosárlabdát, kézilabdát, a terem fustbalt".
A fenti sorok fényképes bizonyítéka: az új köntösbe öltöztetett sportcsarnok és az egykori labdarúgó-edzőpályán épülő parkoló.
Az egykori edzőpálya helyén épülő parkoló
Mi tagadás, a sporttelepen szívesen látnánk néhány teniszpályát vagy az egyre nagyobb teret hódító extrém sportoknak — paintball, trial bike, hogy hosszúra ne nyújtsam a sort — egy-egy pályát, hogy ne kelljen az utcán, köztereken gyakorolniuk a gyerekeknek.
Sokan — olimpiai, világ- és Európa-bajnokok, érmesek, a város élsportolóinak népes csapata, több száz sportbarát (a polgármester szempontjából szavazó!) — vártuk, hogy az emléktábla-avató és a névadó ünnepségre eljön a polgármester is, hogy személyesen találkozzon a Nemzeti Sporthivatal elnökével, Octavian Beluval, s ott, a helyszínen, élőben megmutassa, hogy ő maga és csapata milyen hatékonyan támogatja a sportot... A találkozó elmaradt. Na nem azért, mert Belu úr nem akarta!
Az ünnepély végén egykori nagyjaink közül többen is megjegyezték: Szerkesztő úr, kérünk, tolmácsold nevünkben a polgármester irányába köszönetünket azért, hogy tiszteletét tette körünkben, így bizonyítva sokat hangoztatott sportszeretetét.
Nos akkor: Polgármester úr, köszönjük...
