A film elején Hlavathy Károly, a Mohos Fotóklub elnöke köszönti a látogatót, elmondva, hogy „fogságban” telt el egy év, hiányoznak a heti találkozások, beszélgetések. Úgy élték ezt túl, hogy minden csütörtökön találkoztak Messenger-oldalukon, bemutatták és megvitatták egymás képeit, életben tartották a klubot és annak fórum jellegét. A fotóművész jelenti, az ostromállapot még tart, de itt vannak! „Legyen ez a bemutató egy ablak feléd, a bezártság négy falán. Nyisd ki. Engedj be minket hozzád, látogatóba. Kérünk, fogadj be minket »cipőstül« otthonodba, mert lehet, hogy nem minden, amit hoztunk, művészi alkotás. De ajándéknak szántuk neked! Egy tízperces, képekben, fénnyel írt levél. Fogadd szeretettel.”

A filmet végignézni valóban üdítő kikapcsolódás. Egy tucat perc, mint említettük, de ha valami megtetszik, a film megállításával el lehet időzni egy-egy képnél, no meg a fotós írott hitvallásánál. Rácsodálkozás természeti jelenségekre, tájakra, népművészeti alkotásokra, különféle madarakra különböző pozíciókban, s felsejlik a rakott népi szoknya varázsa tánc közben. Még egy szem aszalt szilva képe is megragad és továbbgondolásra késztet. És jelképek. Steigerwald Tibor hitvallásként idézi Hankiss Elemért: „Az emberiség elveszett volna, ha nem lett volna képes szimbólumok rendszerével körbevenni és megvédeni önmagát.” 

Valóban ajándék ez a fénnyel írt virtuális tárlat. Megtekinthető a youtube.com oldalon, a keresőbe elég beírni: Mohos Fotóklub.