Nemrég a Gyimesekben, Hidegségben szerveztek szakmai felkészítőt a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) alkalmazottai és a falugazdászok számára. A kétnapos csapatépítő esemény zárásaként Becze István SZGE-elnök villámlátogatásra hívta a csapatot a gyimesközéploki tejfeldolgozóhoz. A helyszín nem véletlen: a tejgyár szövetkezeti tulajdonban van, birtokosai a Tatros Tejfeldolgozó és Értékesítési Mezőgazdasági Szövetkezet tagjai. Összefogásukkal megvalósították, hogy ne alapanyagot adjanak el, hanem feldolgozott formában értékesítsék a megtermelt tejet.
A kisüzemben Tankó Barna fogadta a vendégeket. Elsősorban sajtok gyártására rendezkedtek be, de friss termékek előállításához szükséges gépsorral is rendelkeznek – kezdte bemutatóját. Nem nagyüzemi szinten, nem nagy tételben dolgoznak, napi kétezer liter tejet dolgoznak fel, cél azonban a napi négy-ötezer liter. Ezt annak a függvényében, hogyan tudják értékesíteni a termékeiket – magyarázta.
A mostani gyimesközéploki üzem egy korábbi, a 2000-es évek elején működött, azóta bezárt tejfeldolgozó utóda. A befektetést támogatta Hargita Megye Tanácsa, az intézmény volt a kezdeményezője annak is, hogy megalakuljon a szövetkezet, s újból „lelket lehessen lehelni” az üzembe, amely már gazdatulajdonban folytatja működését. További finanszírozást kaptak a helyi tanácstól, uniós alapokból is – elevenítette fel a kezdetet Tankó.
A 2018-tól működő üzemben a gyártási folyamat a tej átvételével kezdődik. Az elengedhetetlen hőkezelés után több vonalon folytathatja útját a tej: a friss termékek gépsorán, a tejfölözőbe, a vajköpülőbe vagy a sajtkészítő sorra – ez utóbbin történik a mostani tejfeldolgozás nagy része. Miután elkészült, megpréselték a friss sajtkarikát, sós oldatba kerül, innen a friss vagy az érlelésre szánt sajtot külön tárolóhelyiségekbe viszik tovább. Itt már ellenőrzött hőmérsékleten, megszabott nedvességtartalmú levegőn pihennek meg a különféle sajtok. Légmentes fóliába zárt kisebb vagy szabadon hagyott nagyobb, hosszabb érlelésre szánt karikák formájában – utóbbiakat rendszeresen forgatják, sóoldattal kenegetik. Ízesített sajtok is vannak a kínálatban, csípős paprikás, hagymás, kapros, köménymagos is. Most kísérleteznek azzal, hogy kilencven napig érlelt sajtot is előállítsanak – tudták meg a látogatók.
A gyárlátogatás során Tankó Barnát arról is faggattuk, hány tagja van a szövetkezetnek és hogyan oldják meg a tej begyűjtését. Mint mondta, száztagú a szövetkezet. Vannak gazdák, akik beviszik az üzembe a tejet. Másokhoz ők szállnak ki begyűjteni. Vannak saját autóik, a nehezebb terepen, a hegytetőkön dolgozó termelőktől is el tudják venni a tejet – kaptuk a választ.
Nem csak a tagoktól vesznek el tejet, külső beszállítóktól is vásárolnak nyersanyagot, de előbbiek kedvezményben részesülnek. A tej alapára egy lej a kívülállóknak, de ez emelkedhet a minőség, mennyiség függvényében. Tagok számára az alapár egy lej húsz bani.
Az üzemvezető azt is elmondta, nem könnyű az értékesítés. Üzletekbe, piacokon adják el az árut, de az üzemben is lehet vásárolni a termékekből. A legnagyobb gond, hogy a nagy üzletláncokba nem lehet betörni. Kis tételben ugyan itt is értékesítenek, de ez egyfajta kizsákmányolás.
„Odaadjuk harminc lejben, ők eladják negyvenötért. A nagyobb felvásárlók a maguk során annyit ígérnek a késztermékért, ami nem üti az előállítási költségeket sem”, szólt a visszásságról. A kisebb üzletekkel való együttműködés sem könnyű, ők nagyon csekély tételben rendelnek, egy-két sajtot, három vajat, két túrót, és ezt ki is kell szállítani. „Sokszor jobb hiába ülni, mint hiába dolgozni” – mutatott rá a tejfeldolgozás árnyas oldalára is Tankó Barna.
