Nagy D. István
Már csak egy kormányválságra volt szükség az erősödő koronavírus-járvány, a kórházkiürítés miatti botrány, valamint az egyre bizonytalanabb gazdasági helyzet mellé, hogy újólag igazolja, bizony, lejtőn az ország, egyre nehezebb bármi jót remélni az aktuális vezetőktől. Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter és Andreea Moldovan, a szaktárca államtitkárának tegnapi, távolról sem elegáns menesztése, valamint a döntést követően a koalícióban kirobbant, zsarolással tarkított válság ismét felszínre hozta azt a feszültséget, ami az összefércelt pártszövetségben az első perctől halmozódott, olyannyira, hogy mostanra már a kenyértörés lehetőségével fenyeget.
Az előzményeket elnézve távolról sem meglepő, hogy Florin Cîţu kormányfő a miniszter, valamint az államtitkár menesztéséről határozott. Ne feledjük, Voiculescu személye és viselt dolgai már egy ideje az egyik fő oka a szövetségen belüli súrlódásoknak, ráadásul a koalíciós pártok közötti hadakozástól függetlenül a tárcavezető folyamatosan gyűjtötte a fekete pontokat, amihez az elmúlt hetekben Andreea Moldovan is csatlakozott. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kerülnek lapátra, főképp úgy, hogy semmi jelét sem mutatták, hogy felhagynának az esetenként általános társadalmi felháborodást is kiváltó szarvashibákkal. Ez a pillanat most elérkezett, a kormányfő számára kapóra jött, hogy elkövették azt a bakit, hogy egy fontos döntésben neki és a kabinet többi tagjának csak statisztaszerepet szántak. A pártján belül is szorongatott Florin Cîţu számára megszületett a tökéletes ürügy, hogy változtasson a sorozatos és jogos támadásnak kitett egészségügyi tárca vezetésén, illetve egyúttal azt is megmutassa, kellő erővel bír mind a pártján, mind a kormányon, mind a koalíción belül.
A tegnap történtek tükrében ugyanakkor úgy tűnik, a kormányfő kissé elszámította magát, mintha elmulasztotta volna figyelembe venni, hogy eddig is rendezetlen ellentétek, sértettségek és nem utolsósorban kicsinyes politikai játszmák mérgezték a liberálisok és az MRSZ–PLUS koalíción belüli viszonyát, egyoldalú, önkényes lépésével pedig pont ezeknek adhat újabb lendületet. Ami meg is történt eddig még nem látott szinten (lásd a bizalom megvonását vagy a kormányból való kilépéssel fenyegetőzést), és a történet vége még nem is látszik.
Adja magát pár kérdés: egy elhúzódó politikai – netán kormánybukáshoz, előrehozott választásokhoz vezető – válságra van szüksége most az országnak? Mégis mi a célja a Dan Barna és Dacian Cioloș vezette pártszövetségnek, netán ellenzékbe vonulnak, ősellenségeik társaságába? A liberálisoknak hiányzik az amúgy sem rózsás helyzetükben egy kisebbségi kormányzással járó bizonytalanság? Vagy csak egyszerűen újabb politikai cicaharcnak, erőfitogtatásnak vagyunk a tanúi, mely egymás szapulása, fenyegetése után egy ügyesen csomagolt kompromisszumban kifullad? Bármelyik is lenne igaz, egy dolog biztos: nekünk egyik sem hiányzik!
