A már hagyományosan székely ruhába öltözött bérmálkozók verssel és énekkel köszöntötték az érseket a Krisztus Király-templomban, majd egy meleg hangú üdvözletben hitükről is vallást tettek neki. Ezután Dávid György, az egyházközség plébánosa is üdvözölte a nagyméltóságú és főtisztelendő atyát, hangsúlyozva, hogy szomjúsággal a szívükben, lelkükben jöttek el erre az alkalomra e fontos esemény előtt álló fiatalok, hogy az élő víz forrásából merítsenek, melyről Jézus ezt mondta: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem, annak, amint az Írás mondja, az élő víz folyamai törnek elő szívéből.” A plébános hozzátette: hitvallást és ígéretet szeretnének tenni, hogy hitük mindennapi életükben való megvallásával építeni akarják Isten országát. „Azt akarjuk, hogy a mi életünkben is döntő szerepe legyen a Szentléleknek, segítsen az Atya gyermekeként, Krisztus követőjeként és egymás testvéreként élni” – fogalmazott.

A szentmisén mindenekelőtt a bérmálkozókhoz intézte szavait Kovács Gergely érsek. Mint mondta, a Szentlélek kiáradásáról, ajándékairól vagy a szentségekről is szólhatna, de meg van győződve arról, hogy a felkészülés folyamán ezeket már elmélyítették magukban, ezért inkább arról beszél, hogy a tanítványokhoz hasonlóan ők is elbizonytalanodhatnak az úton, de nem szabad szem elől téveszteniük a célt. Egykori élményeit felidézve elmesélte, hogy a tájfutás egy olyan sport, ahol a versenyzőknek egy térkép és egy iránytű segítségével meg kell találniuk néhány ellenőrző pontot, és azokat sorrendben érintve el kell jutniuk a célig. „Egy kicsit ilyen a mi keresztény életünk is – magyarázta –, nehéz terepen haladunk, a célunk pedig az, hogy az örökkévalóságot elérjük.” Az út ellenőrző pontjai a megkeresztelkedés, az elsőáldozás és a bérmálás, melyet sajnos nem mindenki vesz komolyan, melyre egyesek úgy tekintenek, mint az egyházból való kilépésre, ami után már nem kell többé hittanra járni. „De ahogy a tájfutó verseny sem ér véget az utolsó ellenőrző pontnál, a mi életünkben is csak ezután kell jól belehúzni, ha célba szeretnénk érni” – tette hozzá. Egy másik példát is felvázolva kifejtette: a keresztség olyan az életünkben, mint a magvetés, melyet a palántázás követ, majd eljön az az idő, amikor már nemcsak életképes a növény, hanem elkezdi megteremni a maga gyümölcseit.

„A bérmálkozásban eltölt minket a Szentlélek, és erőt kapunk arra, hogy mi is képesek legyünk gyümölcsöt hozni... És milyen szép, hogy a gyümölcsfa nem önmaga számára terem, hanem másoknak. Erre buzdítalak, erre kérlek én is benneteket, hogy képességeiteket ne csak saját magatok számára kamatoztassátok, hanem a közösség számára is” – fogalmazott, majd köszönetet mondott a szülőknek, keresztszülőknek, hogy eddigi útjukon elkísérték az ifjakat, és arra kérte őket, hogy ezután is jó példát mutatva ne küldjék, inkább hívják őket a templomba. A bérmálási liturgiát a templomi kórus közreműködése tette még ünnepélyesebbé.