Pedig elnöksége kezdete óta Iohannis gyakran kiállt Cotroceni palotájának várfokára tudomásunkra hozni, hogy (ellenzéki) széllel szemben nem lehet… országot vezetni, ezért kell, ahogy ő mondta: „egy saját kormány” neki. Keresztes háborút vezetett a vörös pestises csauszok ellen, megvédte az országot Erdély magyaroknak történő eladásától, de úgy néz ki, ez a sok háborúskodás felemésztette minden energiáját, ezért nem tudta megvalósítani nagy álmait. Az országot máig sem sikerült műveltté és normálissá varázsolnia. Pedig erőlködéséért hívei újraválasztották, mások meg külföldről dobták meg néhány kitüntetéssel.

Most, miután másodszor is elnökké koronázták, kénytelen egy másik koronás hatalom, a vírusjárvány ellen harcba szállni. Jelenleg nincs egészségügyi miniszterünk, aki hatékonyan megküzdjön a járvánnyal, ezért Iohannis elvállalhatná az egészségügyi miniszteri tárcát is, mivel van gyakorlata a (vörös)pestisjárvány elleni harcban, és azt hasznosíthatná a mostani világjárvánnyal szemben is. Egyelőre a miniszterelnök Cîțu helyettesíti kirúgott egészségügyi miniszterét, amihez az elnök maga is hozzájárult saját aláírásával. Pedig 113 nappal korábban olyan jó miniszter került Voiculescu személyében az egészségügy élére, hogy még arra is rájött, maffia ejtette foglyul az egészségügyi rendszert. Neki is állt volna a gordiuszi csomónak, rögtön azzal, hogy kirúg egy csomó pártfiókát és „maffiókát”, akik a többi párt pártfogásával űzték mindenféle szinten kisdednek épp nem nevezhető játékaikat. Egy kormányváltás után eddig is mindenki „maffiát” kiáltott, de csak azért, hogy a régi maffiózókat a sajátjaira cserélje. A volt miniszter éppen versenyvizsgáztatni akart az egészségügyi biztosítóházak vezetői tisztségére, de most már nem úgy, ahogy ezt harminc év óta rendezik, úgy, hogy azok kerüljenek a meghirdetett pozícióba, akiknek szánták. Most az nyerte volna el az óhajtott beosztást, aki tényleg megérdemli – gondolta ő. A leváltott miniszter azt is állította, hogy a COVID-19-ben elhunytak száma nem a valóságnak megfelelő, a valós szám és a jelentett között jelentős (ezres nagyságrendű!) eltérés lehetséges. Ennek a miniszter sajnos nem tudott a végére járni, ugyanis mivel magától nem köszönt le (pedig bírálták eleget), a miniszterelnök a nála lévő karddal őt vágta el, mint gordiuszi csomót. Ezután beköszöntött egy kormányválság, a koalíció tagjai (egymáson) köszörülik a nyelvüket, s úgy tűnik, koalíciószerte már a késeket is fenik.

Szemet szemért, fogat fogért, fejet fejért követelnek a mimózalelkű koalíciópartnerek, az USR–PLUS-osok (övék a leváltott egészségügyi miniszter), állítva, hogy igen jó miniszter volt. Cserébe most a miniszterelnök Cîțu fejét követelik, akiről azt állította saját, szintén USR–PLUS-os közlekedési minisztere, hogy egy politikai zombi (vagyis: mások vagy ösztönök irányítása alatt álló bábu, vagy tökfej, fajankó, buta stb.). Ezek után el lehet képzelni, hogy micsoda összhang uralkodhat a koalícióban és a kormányban.

Végül is, ha bukik a kormány, majd csak előlép a félhomályból Iohannis és intézkedik. A nagy nemzeti egyetértés elérése végett alakíthat egy újabb, saját egységkormányt, most már bevonva a vörös pestises „Pészédét” is, akikre a választások óta már nem is haragszik olyan nagyon, sőt, az aranyos AUR-osokat is bevetetheti a kormányzásba, mert annak tagjai is majdnem olyan nagy honvédők, mint ő. Ha nem veszik be a kormányzásba az említett két pártot, akkor annak az lesz a következménye, hogy a következő választásokat azok nyerik meg. Ha Iohannis kedvenc liberálisai most ellenzékbe vonulnának, akkor nekik lenne esélyük, hogy majd fölényesen megnyerjék a 2024-es választásokat. És akkor ő már elnök nem (lejár a két mandátuma), de liberális miniszterelnök azért még lehetne, és neki tudna futni végre mindannak, amit tíz év elnökösködés alatt elérni nem tudott.