Béla II. Géza király (ur. 1141–1162) négy fia közül a második volt, születési időpontját 1148-ra becslik. Miután Géza igen fiatalon, mindössze 32 évesen meghalt, legidősebb fia, III. István (ur. 1162–1172) örökölte meg a trónt és a hatalommal együtt a Bizánci Birodalommal folytatott háborúskodást, mely során Komnénosz Mánuel (ur. 1143–1180) sokadik uralkodóként tett kísérletet Magyarország hűbéri alávetésére. (…) II. Géza 1161-ben baráti egyezményt kötött Mánuellel, melyet második fia személyével garantált. Béla herceg 15 esztendősen, 1163-ban útra kelt a bizánci udvarba.

A fiatal herceg rokonszenves lett az idősödő, gyermektelen császár számára, s Mánuel hamarosan lánya jegyesévé tette és kijelölte örökösének, létrehozva az Alexiosz névre átkeresztelkedő Béla számára a deszpotész tisztséget. Azonban Mánuelnek 1169-ben fia született, s a magyar herceg minden reményét elvesztette a bizánci trónra. Miután III. István 1172-ben – feltehetőleg mérgezésben – elhunyt, Béla hazatért, és bejelentette jogos igényét a magyar trónra, amit feltételezett Bizánc-barátsága miatt a nemesség nagy része nem támogatott, de öccse, Géza és anyja, Eufrozina királyné sem. A herceg egy időre börtönbe záratta ellenszegülő rokonait, és közvetlenül III. Sándor pápától kért engedélyt arra, hogy a kalocsai érsek Magyarország királyává koronázhassa őt.

Birodalmat épít

Magyarország intenzív kapcsolatokat épített ki Nyugat-Európával, főleg Franciaországgal, lehetővé téve, hogy számos magyar fiatal – köztük feltehetően a Gesta Hungarorum szerzője, Anonymus is – Párizs egyetemén tanulhasson. Az uralkodó nyugati orientációját tükrözi 1186-ban kötött második házassága is, amikor VII. Lajos francia király (ur. 1137–1180) lányát, Margitot vette nőül. III. Béla külpolitikájának fontos eleme volt a pápasággal létesített jó viszony fenntartása, ami miatt időnként összeütközésbe került az Itáliáért küzdő Barbarossa Frigyes császárral (ur. 1152–1190). Miután Mánuel 1180-ban meghalt, Béla fordított a hanyatlásnak induló Bizánccal szemben folytatott külpolitikán, és visszafoglalta a Magyar Királyság horvát és szerémségi területeit, sőt, megszerezte Dalmáciát, és Velencével szemben védnöksége alá vonta Zára városát is.

III. Béla hadai befolyásuk alá vonták Szerbiát és Bulgária egyes részeit is, ezzel Magyarország felváltotta a bizánci dominanciát a Balkánon. A király 1186-ban sikeres hadjáratot indított Halicsba is, felelevenítve ezzel Könyves Kálmán hódítási politikáját, de a fejedelemséget csupán két évig tudhatta birtokában. 

Béla nem csak külpolitikai szempontból tette európai jelentőségű hatalommá az országot, hanem – főleg a bizánci udvarban tanultak alapján – a belügyek modernizálásával is, 1181-ben létrehozta a királyi kancelláriát, amely minden elé kerülő ügyet írásba foglaltatott. A hivatali írásbeliség bevezetése nem csak a kormányzat terén eredményezett pozitív hatásokat. Nem véletlen, hogy III. Béla uralkodásának idejére datálhatóak az első nagyobb összefüggő magyar nyelvemlékek, a Halotti beszéd és könyörgés és az Ómagyar Mária-siralom, illetve ebben az időben végezhette jegyzői munkáját Anonymus is.

1185–86 során elkészült az első kimutatás a magyar király jövedelmeiről is, ami alapján Béla kincstára hasonló vagyont rejtett, mint angol és francia kortársaié. Az uralkodó egyházbarát politikájából következett, hogy számos új apátság épült (pl. Bátaszék, Zirc, Szentgotthárd), ekkor honosodott meg a ciszterci rend is Magyarországon. A király és a pápaság tartós jó viszonyának köszönhetően Béla sikerre vitte azon törekvését, hogy elődjét, László királyt szentté avassák.

III. Béla a legjelentősebb keleti keresztény állam fejeként ígéretet tett arra is, hogy keresztes hadjáratot vezet a Szentföldre, de ennek megvalósítását végül kisebbik fiára, a későbbi II. Andrásra bízta. A magyar király 1189-ben fogadta a Barbarossa Frigyes által vezetett német keresztes hadat, a császárt fényűző módon látta vendégül, s annak kérésére szabadon bocsátotta öccsét, Géza herceget, hogy Frigyessel együtt vonulhasson a Szentföldre.

III. Béla uralkodása idején Magyarország Európa-szerte elismert hatalom, a Balkán-félszigetet és Közép-Európát uraló birodalom lett, modernizált államberendezkedéssel, teli kincstárral. III. Béla viszonylag fiatalon, 1196-ban hunyt el, koronáját és birodalmát Imrére (ur. 1196–1204) hagyva, miközben már felsejlett az Árpád-házi királyok örök átka, a hatalomért folytatott újabb testvérháború képe.

Tarján M. Tamás (Rubiconline)