Farcádi Botond
Rendre érkeznek a jó hírek Bukarestből, egyre több székelyföldi település használhatja saját szimbólumait, zászlaját, címerét: múlt héten Málnás, most Kökös és Kovászna jelképeinek használatát hagyta jóvá a kormány.
Kétségkívül fontos döntések ezek, hiszen az elmúlt évek során igencsak nyomasztóvá és frusztrálóvá vált, hogy a román hatóságok nem csak a magyar nemzethez tartozást kifejező piros-fehér-zöld színeket és a regionális identitásunkat kifejező székely zászlót üldözték, de Székelyföld városait, községeit saját települési szimbólumaik használatában is korlátozták. Nincsenek kétségeink: az RMDSZ kormányra kerülésével mozdult ki a holtpontról az ügy, másként aligha igyekeznének az esetenként sok évvel korábban elküldött kérelmek jóváhagyásával a Victoria-palotában.
Csakhogy miközben egy város- vagy községzászló elfogadása gördülékenyebbé vált, a március 15. tiszteletére kitűzött piros-fehér-zöld jelképekért ugyanúgy bírságolt a prefektúra, a székely jelképek szabad használatának ügye lekerült napirendről, minap pedig az új Kovászna megyei prefektus meglehetősen kínosra sikeredett magyarázkodása döbbentett rá újfent a szomorú tényre: itt, Háromszéken, a Sepsiszentgyörgy közvetlen szomszédságában található Előpatak községben is tilos a kétnyelvű tábla használata. Az eset nemcsak annak okán lehangoló, hogy az időközben képviselővé választott szolgálatos feljelentő továbbra sem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a magyar nyelv ellen ágáljon, hanem azért is, mert újólag azt kell tudatosítanunk: a kétnyelvűség még közvetlen szomszédságunkban sem számít természetesnek.
Előpatak község nem létező kétnyelvű településtáblájának történetében a legvisszásabb epizód azonban nem a településhez köthető, hanem a kormányhivatalhoz. Ráduly István ellentmondásoktól terhes magyarázkodása már prefektusi kinevezése után pár héttel kijózanító hatású, és megerősíti: nyelvi jogaink érvényesítéséhez, jelképeink szabad használatához nem elég magyar kormánymegbízottat kinevezni – ha hosszú távon maradandó eredményeket akarunk elérni a nemzeti identitásunk erősítését, anyanyelvhasználatunk kiterjesztését célzó ügyekben, jogszabályi biztosítékokra van szükség. Ezen garanciák kiharcolásának színtere pedig a parlament, ahol az RMDSZ immár egy olyan koalíció része, melynek nélküle nincs stabil többsége.
Ilyen értelemben tehát nekünk áll a zászló – a szövetség érdekérvényesítési képességein múlik majd, hogy jelképeink és anyanyelvünk szabad használatát sem feljelentők, sem prefektusok ne korlátozhassák.
