Nemcsak azért, mert egészséges, hanem mert hasznos, életvitelszerű foglalatosság is lehet. Természetesen, mindenki saját belátása szerint cselekedhet: egyesek a hegyek gerincére kívánkoznak, mások inkább a szomszédos erdőben, dombokon, völgyekben barangolnának, megint mások pedig a legközelebbi zöldövezetbe mennének piknikezni. Egy a lényeg: a kikapcsolódást, felfrissülést keresők számára bármi jobb az otthon falainál, miközben a kaland, a felfedezés élménye felülmúl számos más szabadidős tevékenységet.

Ha e fokozódó kitörési vágy, felerősödött mozgásigény mellé a továbbiakban szemléletbéli változás is társul, közeli, nem feltétlenül nagyon távoli helyek felfedezési szándéka, térségek, városok és emberek megismerését célzó kíváncsiság, avagy hegyek, fák, füvek iránti alázatos érdeklődés, akkor ez a folyamat csak hasznot eredményezhet. A járványidős bezártság szűkebb környezetünkre, életterünkre irányította a figyelmet, s ez akár a járvány pozitív hozadékának is tekinthető.

Szépen példázza ezt a jelenséget egy sajátos, terebélyesedő háromszéki folyamat. Immár tizedik esztendeje, hogy a Háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület családok számára is rendszeresen túrákat szervez, akár kétnapos kirándulásokat is. Szülők és gyermekeik barangolhatnak együtt, láthatnak, tapasztalhatnak, barátkozhatnak. A Gáspár László által kezdeményezett mozgalom nem előzmény nélküli, a rendszerváltást megelőző években, évtizedekben többen is felkarolták a fiatalokat, beavatva őket a természet- és honismeret rejtelmeibe: néhai Dénes István, Kakas Zoltán, Kisgyörgy Zoltán és mások értő módon irányították az érdeklődőket. Ám a mostani, főként kisebb gyermekek és szüleik számára szervezett „kisbakancsos” túrák példátlanok mind népszerűségük, mind résztvevők tekintetében, egyre több ugyanis a jelentkező, a szervezőnek egyre gyakrabban kell kitennie a minden hely betelt című táblácskáját.

A mostani, május elsején tartott kiránduláson minden eddigi rekord megdőlt: 251 résztvevő indult túrázni, medvehagymát gyűjteni a Bucsecs-hegység lábánál. Mindennél beszédesebb az a tény, hogy 115 gyermek gyalogolhatott szüleivel együtt, s a legkisebbeket, a csupán négy hónapos Annát és Regőt pedig édesanyja és édesapja vitték, felváltva. Száznál több gyermek csodálkozhatott rá a Bucsecs impozáns tömbjeire, a sáfránytengerekre, a tavaszi természet csodáira. Sőt, az úton lévő apróságok rápillanthattak a távolabbi csúcsokra, sziklás gerincekre is, amelyeket a legbátrabbak és a legkitartóbbak évek múltán akár meg is mászhatnak, hiszen a szülőknek és a túravezetőnek köszönhetően idejében elkezdhették a felkészülést...