Áprilisban aztán történt is némi elmozdulás a román–ungur jószomszédi (v)iszony alakulásában, bár az április 8–9-i budapesti román–ungur gazdasági tanácskozás előtt gazdasági miniszterünket, Claudiu Năsuit már figyelmeztette az ungur veszélyre az Információs Hadviselési és Stratégiai Kommunikációt Elemző (méregkeverő) Laboratórium, a LARICS. Năsui akkor könnyelműen aláírt három egyezményt is a két ország gazdasági együttműködésének élénkítése céljából Szijjártó Péter ungur külügyminiszterrel. A két miniszter nem csikorgatta fogát, nem borította fel, de még csak nem is verte az asztalt.

Látván a tárgyalás sikerességét, és tudva azt, hogy a román külügyminiszter is készül Magyarországra, a LARICS készíttetett egy újabb, telefonos felmérést, amely szerint a válaszadók 66,2 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy Magyarország célja Erdély elszakítása, és 63,6 százalék véli úgy, hogy beavatkozik Románia belügyeibe. Nálunk bizony jobban félnek a románok Magyarországtól, mint a katonailag százszor erősebb Oroszországtól. A közvélemény-kutatás eredménye jelzés volt a román külügyminiszternek, Bogdan Aurescunak, hogy vigyázzon, mikor elmegy Gyulára, mert amíg ott van, lehet, hogy Magyarország titokban akár hadat is üzenhet, és a külügyminisztert be is zárhatják a gyulai várba, illetve túszként kezelhetik… a gyógyfürdőben. Még szerencse, hogy a kutatásból az is kiderült, hogy Orbán Viktort „csak” a megkérdezettek 39,2 százaléka tartja háborús kedvűnek.

Már vagy tíz éve meglehetősen hűvös (hogy finoman fejezzem ki magam) a viszony Románia és Magyarország közt. Eközben Magyarország éveken keresztül támogatta az erdélyi magyar közösségeket, vállalkozókat, óvodák, iskolák, sportlétesítmények építését, műemlékek rendbetételét. A román fél állandóan hangoztatta, akárcsak most Aurescu úr Gyulán, hogy több „átláthatóságot”, „diszkriminációmentességet” kér, és azt, hogy a programok „egész” Románia területére legyenek érvényesek, és ezek elbírálásába vonják be a román felet is. Már a régi elnök, Băsescu is megmondta, hogy annyi autonómia lesz a magyarok lakta vidékeken, mint Caracalon, hát – gondolom – oda is építtethetnének az ungurok egy stadiont.

Különben Románia is támogatja a Moldovai Köztársaságban élőket, és nem tudni, hogy az oda juttatott pénzekből mennyit is kapnak a gagauzok vagy a Transznisztriában élők. Ukrajnával is éppen most kötöttünk egy egyezséget a román etnikumhoz tartozók iskoláinak támogatására. Biztosan, ebbe az ukránok csak azért mentek bele, mert – bár nem mondják – az ukrán etnikumúakat is támogatjuk.

Mennyivel könnyebb és olcsóbb volt csendesen ellenkezni a magyarországi támogatások miatt, mint a nem létező székelyföldi, az elfeledni jobb volna partiumi és más, magyarok által is lakott erdélyi települések gondjait a román állam támogatásával megoldani! Képzeljük csak el, mi lett volna itt, ha a román állam ilyen szempontból versenyre kel az ungurral? Volna itt a román állam által eltartott magyar egyetem is, hiszen Báthory István erdélyi fejedelem már 1581-ben Kolozsváron alapított egyet. Vásárhelyen virágozna a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium is.

Végül is Magyarország a román alkotmány 6. cikkelyéhez tartja magát, ami szerint biztosítani kell az etnikai önazonosság megőrzésének, megtartásának, kifejeződésének, fejlesztésének… jogát. Persze van benne számítás is, mert a romániai magyarok több mint felének ungur állampolgársága is van. És ezek közül sokan szavazhatnak a „rossz” Orbán pártjára is.

Most úgy néz ki, előrelépés történt a román–ungur kapcsolatokban, és a megállapodás a vitás pontok rögzítésével jött létre. Eddig csak úgy, összevissza vitatkoztak mindenről, de most már csakis a vitás pontokról fognak.