Arról, hogy mekkora hely van, kívülről – egy Kós Károly utcai séta alkalmával – nem is lehet képet kapni. Belülről elképesztőek a méretek: hatalmas ajtók, széles, kényelmes lépcsők vezetnek a gyárépület tágas, világos, nagy belmagasságú csarnokaiba, amelyek az emeletek szélére-hosszára kiterjednek, csak a végeken vannak kisebb, néhol műanyag ajtókkal leválasztott irodahelyiségek – szanaszét hagyott kávéscsészékkel, iratcsomókkal, elszáradt virágokkal, cigarettacsikkekkel. Mintha csak tegnap mentek volna el, pedig már évtizede is elmúlt, hogy bezárt a hajdan jó hírnevű gyár.

Antal Árpád, Vargha Fruzsina és Kelemen Hunor

A gépek – köztük egészen újak is – a helyükön állnak, a falakon a 40–50 éves munkavédelmi plakátok békésen megférnek az újabb időket jelző egy-két reklámmal. Kint megvan az a kézi, Kolozsváron öntött kisharang is, ami a műszak elejét-végét jelezte, hátul egy óriási, már a kommunizmus éveiben hozzátoldott (és az eredeti, legalább kétszer idősebb épületnél rosszabb állapotú) raktár terpeszkedik, és két (a gyárhoz képest) „kisebb” épület is van még, az egyik valamikor a vállalati óvoda volt: innen kerültek (idővel) a jelenleg útlevélosztályként és gépkocsi-nyilvántartóként szolgáló külön házba a gyermekek.

Ezt az épületet adósság fejében már korábban átvette az állam, és most nem is tartozik a csődtömeghez, de van egy nagyon hasonló (vagy talán épp ugyanolyan) másik a textilgyár felőli oldalon is, amely az adminisztráció székhelye volt, és ez már része annak, amit a város meg kíván vásárolni. Ott is úgy maradt minden berendezés, ahogy volt, az ember szinte várja, hogy mikor lép be az osztályteremnyi irodákba valaki egy iratcsomóval. A bútorzat vegyes, békebeli régi szekrények, a szocialista ipar termékei és a kilencvenes évek préseltlemez-asztalai keverednek egymással, és megmaradt néhány gyönyörű, míves csempekályha is. Az egykori sportpályát (mert az is volt: nyáron a labdát kergették rajta, télen korcsolyázók népesítették be) benőtte a növényzet, de egy kis kaparással elérhető alatta az aszfalt.

Magyar királyi dohánygyár

Az egykori magyar királyi dohánygyár történetéről Antal Árpád polgármester elmondta: építéséhez 1897-ben kért budapesti támogatást Sepsiszentgyörgy akkori polgármestere, ifjabb Gödri Ferenc – a szemerjai dohánygyártás ugyanis már megkezdődött. A gyár 1901 és 1907 között épült meg, addig a jelenlegi városházán állították elő a füstölnivalót – eleinte 80, majd 250 emberrel, de volt idő, amikor 1200-an dolgoztak a termelésben, és a sepsiszentgyörgyi cigarettának hírneve volt. Épp ezért reméli az elöljáró, hogy az a bukaresti cég, amelyik a tavaly decemberben tartott árverésen a gépeket és műszaki berendezéseket megvette (a város csak az épületekre tartott igényt), megfontolja, hogy a szépmezői ipari parkba költözzön, és itt folytassa a szép hagyományra visszatekintő dohányárugyártást.

Antal Árpád felsorolt néhányat azok közül az értékes ingatlanok közül, amelyekkel az utóbbi másfél évtizedben gazdagodott a város: az előző polgármester, Albert Álmos idején még hitelből vásárolták meg a szépmezői farmot és lakótelepet, ahol most ipari park és megfizethető bérű lakások vannak, a vadászati múzeumnak helyet adó Bene-házat cserével szerezték meg, a jegybank székhelyét és a sportbázist a Bukarestben is jelen levő RMDSZ segítségével, a Bodok Szállodát és a Romtelecom épületét (a régi postát) megvásárolták (előbbit lebontják, utóbbit felújították), és van még, amire az önkormányzat igényt formál, például a szakszervezeti művelődési ház és az egykori Hungária Szálló (a mai posta).

Megőrizni az örökséget

Sepsiszentgyörgyön sok éve építkeznek, és még sok évi építkezés esztendei jönnek – erősítette meg az elhangzottakat Kelemen Hunor, aki fontosnak tartja az épített örökség megőrzését, felújítását, a közösség használatába való helyezését. Véleménye szerint az ipari örökségnek is közösségformáló szerepe volt, bizonyos gyárak az identitás részévé váltak, ezért is örvend a helyi önkormányzat terveinek. Nagy erőfeszítés lesz megvenni a dohánygyárat, de hosszú távú gondolkodást jelez, ilyen befektetésekre van szükség, amelyek nem csupán a városlakók életminőségét emelik, hanem az egész környékét.

Nem mellékes az sem, hogy megmenekül egy ilyen épületegyüttes, nem épülnek lakóparkok a helyén. Ezekre is szükség van, de nem a belvárosban – vélekedett. Az RMDSZ elnöke bízik abban, hogy a sepsiszentgyörgyiek jó rendeltetést találnak a dohánygyárnak, hiszen nagyon sokféle tevékenységre alkalmas. A maguk részéről támogatják a fejlődést, az építkezést, egyébként ez is a dolguk a kormányban. Problémák vannak bőven, de próbálják a legjobb döntéseket meghozni – mondta még.

Sok ötletet meg lehet itt valósítani

Az ipari műemlékekről kevés szó esik, pedig ezek is nagyon értékesek – jelentette ki Vargha Fruzsina alpolgármester, akinek azért is szívügye a dohánygyár, mert a kulturális örökség védelméből szerezte mesteri diplomáját. Hisz abban, hogy a sepsiszentgyörgyi fiatalok sok jó ötletét meg lehet itt valósítani, hiszen az év elején lezajlott ifjúsági konzultáció során, illetve a későbbi beszélgetéseken szóvá tették, hogy nincs megfelelő terület a kibontakoztatásukra. Ezért olyan rendezvényeket képzelnek el, amelyek újító, vállalkozó kedvű embereket vonzanak. Első körben multifunkcionális terek kialakítására gondoltak, a tudományos játszóház mellett sportolásra, játékra, interaktív tevékenységekre akarnak lehetőséget teremteni a gyermekeknek, fiataloknak a túlságosan elméleti iskolai oktatás ellensúlyozására. Vargha Fruzsina reméli, hogy jövőben már legalább az udvaron sikerül nyílt napokat szervezni, és ötleteket gyűjteni a tervezéshez is.

Sok még a tennivaló addig is, amíg a felújítási tervekig eljutnak – emlékeztetett Antal Árpád. Most a város számára kedvezőbb részletfizetési lehetőségről tárgyalnak (a 4,9 millió eurós vételárat ugyanis nem tudná egyszerre lepengetni az önkormányzat), de rendezni kell a (más tulajdonába került) gépek, a megmaradt (már hasznavehetetlen) dohánykészletek helyzetét és sok mást is. A dohánygyár megvásárlása csak az első lépés, utána lehet csak tervezni – és még a felújítására is pénzt kell találni.