1610 körül született Váradon Rhédey Ferenc váradi főkapitány és Károlyi Kata gyermekeként. Politikai jelentősége az 1657. évi lengyelországi hadjárat után nőtt meg, amikor II. Rákóczi György (ur. 1648–1660) Báthory István egykori trónjának megszerzése érdekében – a svédek oldalán – belépett az 1655 óta dúló háborúba. A fejedelem 1657 júliusára nehéz helyzetbe került, ezért a békekötés után hazatért, lengyelországi seregét Kemény Jánosra bízva, aki az erdélyi hadsereggel együtt hamarosan tatár fogságba esett. 1657 novemberében a gyulafehérvári ország­gyűlés lemondatta a kalandor politikát űző fejedelmet és Rhédey Ferencet (ur. 1657–1658) választotta meg helyette.

Rhédey egyáltalán nem vágyott a számos veszélyt magában hordozó fejedelmi címre, de elfogadta a felkérést, ám helyette gyakorlatilag a Bethlen János, Haller Gábor és Barcsay Ákos alkotta tanács kormányzott. Az új fejedelem beiktatása után megindultak az alkudozások a Porta és Gyulafehérvár között, a tárgyalások során a törökök a nyugati határ védelme szempontjából rendkívül fontos Jenő várát követelték a békéért cserébe. Rhédey az egyezkedés kimenetelét nem várta meg, 1658 januárjában lemondott, és Biharba, majd Máramarosba vonult vissza. Az év során folytatódott a belháború II. Rákóczi György, a „régi” fejedelem és a Porta új jelöltje, Barcsay Ákos között, mely 1660 májusában Szászfenesnél Rákóczi halálát eredményezte.

Barcsaynak 1660 során új riválisa akadt a Krímből hazatérő Kemény János személyében, akit később 1662 januárjában, Nagyszőllős mellett semmisítettek meg a törökök. A török és tatár seregek, az egyes trónkövetelőket támogatva, több mint három évig dúlták a fejedelemséget. Rhédey Ferenc volt az egyetlen fejedelem, aki túlélte ezt a zűrzavaros időszakot.

Miután 1662-ben Apafi Mihály (ur. 1662–1690) uralma megszilárdult, Rhédey fejedelmi tanácsosként Gyulafehérvárra került, mely tisztséget 1667-ben bekövetkező haláláig viselte.

Tarján M. Tamás (Rubiconline)