A nemrég felavatott műemlék református templomkapu homlokán a fenti címben látható, vallásos ihletésű jelképes megszólítás olvasható. Sok évvel ezelőtt egy feldobolyi születésű sepsiszentgyörgyi lakos próbált erre egy lehet, már régen elfeledett magyarázatot adni: „Az Üdv az útra a mindenkori sokat szenvedett és rettegett feldobolyi népnek szólt, mert lakóinak mindig készenlétben kellett lenniük, ha bajok jelentek meg, készek voltak dobszóval riasztani a népet, ha valamerről közeledni tudták a tatárokat.”
Matuzsálemi korú
ismerősöm a régiektől hallott arról, hogy Feldoboly, az ő szülőfaluja nem a mai területén helyezkedett el, hanem túl a Teleki-hegyen, azon a helyen, melyet ma is Teleknek neveznek. A tatárjárás idején Bodza felől – a Ladóczi kapun át – özönlött be a völgybe a tatár horda, amely elől a nép egy részének sikerült elmenekülnie, a többieket lekaszabolták, és a lovas nép Zágon felé vette az útját. Az idemenekültek kiirtották az erdőket, mert legelőre és termőföldre volt szükség. Úgy lehet, egy csendesebb-nyugodtabb időben kezdtek neki itt a templomépítésnek. Ma is van egy hely, amelynek Bartavágottja a neve, mindenki ismeri, merthogy a szomszédos nagyborosnyói Bartháknak elég sok közük volt Feldobolyhoz.
A feldobolyi jókívánság
A mocsaras-vizenyős, lapos hely feletti hegyoldalban, ahol bővizű források törtek fel – napjainkban is ezekből táplálkoznak a feldobolyi csorgók –, a székelység letelepedése előtt már rég megjelent az ember. Székely Zsolt sepsiszentgyörgyi régésszel folytatott beszélgetésünkből kiderült, hogy a Bodzai-hegyek lábánál elterülő település helye már az őskorban lakott volt. A Bodzai-szoros közelségének stratégiai szerepe miatt az itt letelepedő közösségek biztonságban érezhették magukat, ugyanakkor ellenőrizhették a különböző korok itt átvonuló vándorait. Feldoboly területén, a régészeti szakirodalom tanúsága szerint, egy hamuval telt agyagedény, több töredékes kerámia és egy fibulatű került elő (másként ruhakapocs, csat, mellyel az ókorban általában a köpenyt vagy felsőruhát tűzték össze a vállon, s amely a mai biztosítótűhöz hasonló elven működött). Ezek a leletek arra utalnak, hogy itt a középső bronzkorban egy hamvasztásos-urnasíros temető volt. Rendszeres régészeti feltárás hiányában a temetőkhöz tartozó bronzkori településről pontosabb adatokat nem ismerünk.
Újjászületik egy templom
A falucska jelenleg a történelmi Orbaiszék legdélibb települése, a csend birodalma. A hegyoldalt borító erdőből friss és hideg források vize csörgedez az utak csorgóin. Az ide tévedő turistának a restaurált és részben felújított műemlék református templomot kell megtekintenie, melynek minden darabkája a régmúlt. A templom felbecsülhetetlen, egyedülálló értéke a fából faragott, stukkókkal díszített, festett mennyezete, Szendrei József munkája 1768-ból. Az ülőpadok és a nyugati festett karzatmellvédek is minden bizonnyal 1773-ban készültek. A faragott festett papi szék és az orgonakarzat 1782-ből való. Szószékkoronája népi barokk ízlésben készült 1808-ban. A-kategóriás műemlékről van szó, a tulajdonképpeni munkának 2016-ban foghattak neki a magyar kormánytól érkezett pénzadományokból. A régészeti ásatások egy Árpád-kori templom maradványait is feltárták a templombelsőben, falainak kontúrvonalait láthatóvá tették a felújított padlózatban. De sor került a héjazat és a tető cseréjére, a falak külső-belső vakolására, a bútorzat felújítására, és tavaly az 1920-ban Einschenk brassói orgonaépítő mester által készített orgona működőképessé tételére is, amelyet ugyancsak az anyaország finanszírozott 3 millió forinttal. Csak az egyedi, 1768-ból származó mennyezet díszítőfestésének restaurálása maradt el szakember híján – mondta el lapunknak Bocz Gábor Sebestyén feldobolyi református tiszteletes, a 135 fős feldobolyi gyülekezet lelkipásztora. A templom mai alakját 1773-ban nyerte el. Ez az évszám volt olvasható valamikor a cinterem déli, barokkosan ívelő oromfalán. Az egyházközségnek még egy halaszthatatlan teendője van: a hideg időszakra való tekintettel használható állapotba akarják hozni a gyülekezet imaházát. Bocz Gábor tiszteletes örömmel jelentette, hogy pünkösd első napján, az istentisztelet után a sepsiszentgyörgyi Sipos Lehel orgonakoncertet ad.
Bocz Gábor Sebestyén lelkipásztor
A kalandos életű Bartha-harang
Csak a hagymasisakos harangtorony fiatalabb a templomnál. Műkincs értékű azonban a kalandos múltú feldobolyi Bartha-harang, melyet nemes nagyborosnyói Bartha András öntetett, aki Cserei Mihály krónikája szerint „a Rákóczi-forradalom idején ítélőbíró volt”. Erre a harangra igen büszke volt a Bartha család, nagyon féltették. Írásos adatok igazolják, hogy a kuruc szabadságharc idején leszerelték a toronyból és elásták, hogy megmentsék a pusztulástól. Időközben megfeledkeztek róla. A családi hagyomány szerint hosszú idő múltán találtak rá a Bartha-kúria kertjében. 1728-ban már újra szólt. 1871-ben egy nagyobb harang készítése reményében be akarták olvasztani. Mivel a Bartha család nem minden leszármazottja egyezett bele, a család által készíttetett harangocskát különálló haranglábra szerelték. 1924-ben újra be akarták olvasztatni. A gyoroki származású Biszák József harangöntő meggyőzte őket: inkább adják el, és ő megelégszik az árával. Így vásárolta meg még abban az évben tízezer lejért a szomszédos feldobolyi református egyház számára Andok József. Ez a szép, régi harang ma is kong Feldobolyban. Köriratát így sikerült kibetűznünk (a felső sorban): IN LAVD: DOMN. SVI CVRAVIT PROP: IMPENS: G.D. AND: BART: DE N.BOROS: DE „NOCTE TACES BIS VCE VOCES AD SACRA FIDELES HOC TIBI SIT DIVUM MVNVS ETVNVS HONOS • 1693. Nagy Lajos tiszteletes, néhai nagyborosnyói református lelkipásztor fordításában a latin felirat magyar olvasata így hangzik: Éjjel hallgass, nappal hívjad istentiszteletre kétszer a híveket. Ez legyen mindennapi isteni tiszted. Istennek dicséretére önteté nemes Bartha András maga költségén • 1693. Feltételezzük, hogy ez a 77 kg súlyú harang brassói szász mesterek munkája, feliratának betűjelei között ugyanis mesterjegyre nem találtunk. A mellette működő kisebbik harang (40 kg) is műkincs értékű. Felirata: NEMZETES BODOLA ANTALNÉ ASSZONY ÖNTETTE A FELDOBOLYI EKLA: 1843. Az évszám után egy háromlevelű lóhere formájú mesterjegy látható, amelyet megyeszerte a sepsiszentgyörgyi Kiss István hangmíves mester használt harangjain.
A feldobolyi műemlék templomról 2018 és 2019 között két részletes szaktanulmány jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum kiadványában, az Acta Siculicában. A régészeti ásatások eredményeiről Sztáncsuj Sándor József és Hőgyes Mihály Huba számolt be, akik személyesen irányították a kutatásokat, a templom építéstörténetét pedig Csáki Árpád történész publikálta.
A Bartha-harang. Fotó: Bocz Gábor
Mentik az értéket
Feldoboly valóban élő falu, jelenleg Jákó Erzsébet falufelelős képviseli a borosnyói községi önkormányzatban. A mindenkori községi tanács és a polgármester gondoskodott az épített örökségről. A művelődési életnek régi hagyománya van Feldobolyban, erre utal, hogy a környékbeli falvakban kalaposoknak, kesztyűsöknek nevezték a dobolyiakat. Néhány éve felújíttatták a művelődési otthont, s a régi helyett új iskolát építtettek. Itt alakult meg még a világjárvány előtt a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület, amelynek György Alpár az elnöke. Ennek keretében szervezték meg a Jakó Sándor (1925–1997) tanító és festő-faragó mester nevét viselő alkotótábort, ahol kiállították Jakó tanító több festményét.
Jákó Erzsébet
– Volt még Feldobolynak egy igen kedvelt tanítómestere, Bodola Antal, aki szintén gyakorolta a művészetet, színes festményeiből most is őriznek a faluban – jelezte Nagy Ilona, a falu szülötte, a nagyborosnyói Bartha Károly Általános Iskola igazgató-tanára.
Az említett egyesület szervezésében rendezték meg a sikeres feldobolyi szilvanapot. Látogatásunk alkalmával a helybeliek kifejezték óhajukat, hogy a járvány elülte után az egyesület tovább folytassa áldásos tevékenységét. A faluban előszeretettel raknak fészket olyan személyiségek, akik új színeket hoztak Feldoboly életébe. Itt él és alkot Éltes Barna szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum restaurátora, aki tavaly mutatkozott be Martonosi impressziók című alkotásával Budapesten, látogatásunk idején egy nagy méretű kompozíciósor első alkotásán dolgozott. Itt találkozhat a látogató Klárik László geológus egyetemi tanárral, akinek feldobolyi ökokertészete egyedi. A falu temetőkertje fölött millenniumi fenyves áll, amely szintén védelemre szorul. A szélvédett katlan, a nedves és rétegkibúvásos hegyoldal kedvez a gyümölcsfáknak. Messzi földön híres a feldobolyi szilvapálinka is. A falu jeles szülöttei között tartjuk számon Erdély két református püspökét: az egyházi író és tanár Borosnyai Lukács Jánost (1694–1760) s a paptanár-teológus Bodola Jánost (1754–1836). Itt ringatták bölcsőjét Kovács Ignác (1869–1931) gyógyszerésznek, aki Háromszék gyógynövényeit tanulmányozta.
