Nagybánya minden művészetszerető magyar ember tudatában összefonódott a művészettel, ha valaki bányai, alkotásai minőséget jelentenek – Véső Ágoston pedig, a maga 90 évével nem csak Nagybánya szülötte, de ízig-vérig bányai művész, méltatta Gazda József művészettörténész Nagybánya nagy öregjének péntek délután az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) nyílott kiállításán a művészt.
A bányai festőiskola fogalommá vált, ember és természet kapcsolata, a megújhodás, a kifejező önkeresés útján olyannyira, hogy 1919 után az összromán művészetre is hatást gyakorolt. Véső Ágoston művészete nem csak Bányával, a korral is összeölelkezett, a ma 90 éves festő akkor indult, amikor beköszöntött Romániában a szovjet típusú társadalmi rendszer, amely annyi hazugság mellett a művészet átszövését is jelentette: elvárták a hatalom ajnározását, hogy a legostobább elvtárs is a műveket „olvasni” tudja. Ez alól nem vonhatta ki magát Véső Ágoston sem, fiatalsága a kötelező realizmus korszaka – Nagybánya nagy öregje azonban nem tagadta meg fiatalkorát, hiszen már akkori alkotásai is mutatják jó lélekábrázoló, karakterbemutató tehetségét. Első művei a realizmusban fogannak, de a hazug kor hajbókoló, dicsőítő bemutatását nem hajtotta végre – méltatta Gazda József a festőművészt. Az 1960-as évek végén, mikor a kényszerállapot kezd fellazulni, a kor szelleme rá is hatást gyakorol, a formák torzításától eljut a formák geometrizálásához – a kor lendületet ad művészetének, elkezdődik egy magakeresési folyamat, bár az elemző lélekábrázoló realizmushoz – az önarckép műfajában – sokszor visszatér, emelte ki Gazda József. Hozzátette, Véső Ágoston nem csak festészetében ragaszkodott a bányai hagyományokhoz, de a 2000-es évek elején festőiskolát, alkotótáborokat szervez a bányai szellemiség jegyében. Meghatóan szimpatikus, hogy itt van köztünk ez a „nagy öreg”, aki egész életútját vállalja, azt üzeni, ez, ilyen vagyok én – egy teljes életmű kiállítása látható tehát az EMŰK-ben, zárta megnyitóbeszédét Gazda József.
