Ami a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében elhunyt betegek számával történik, az elképesztőbb, mint a lerobbant vagy kigyulladt kórházak esete. A korszerű egészségügyi ellátás biztosításához sok pénz kell, hiszen több évtizedes lemaradást kell behozni – anyagiakban és mentalitásban is –, de a meglévő körülmények mindenki által ismertek, inkább azon lepődik meg egy páciens, ha valahol jobbat tapasztal. Ám az még a hazai nyomorúságon edzett romániai polgár számára is hihetetlen, hogy az informatikusok paradicsomaként emlegetett mioritikus haza legfelsőbb vezetőinek szintjén az egyszerű összeadással is gondok vannak. Mert két platform is volt, ahol a járvány áldozatait jelenteni kellett, és a kettő között sacc per kábé 30 százalékos az eltérés. Az egyik felületen ugyanis 2021. március 31-ig 31 132, a másikon pedig ugyanaddig 23 931 koronavírushoz köthető elhalálozás jelenik meg. A különbség 7201. Ezen óriási szám dacára – emberéletekről van szó, nem egy tanácsadói honoráriumról – Florin Cîțu miniszterelnök úgy látja, hogy a helyzet nem olyan rossz, más országokban is előfordul, a többfajta módszer az oka, de behatóbb elemzést is végeznek majd.

Ez általában azt szokta jelenteni, hogy valami bizottságban elássák az ügyet. Jelenleg azt sem tudni, hogy az egészségügyi minisztérium múlt héten elkészült ellenőrzése – amelyet Ioana Mihăilă tárcavezető csak a kormányfő határozott utasítására hozott nyilvánosságra – miért nem elég alapos. Nincs magyarázat arra, hogy miért hoztak létre pár hetes eltéréssel két platformot is 2020 tavaszán, és miért kértek kétféle jelentést, amit tavaly ősszel – a második nagy hullám idején – meg is bonyolítottak, növelve ezáltal a zűrzavart. De nagyon is hihető, hogy a választások előtt kisebbíteni akarták a bajt.

Az a szomorú, hogy mintha most sem a megoldást keresnék, hanem a bűnbakokat: ki a kórházakra mutogat, ki a közegészségügyi igazgatóságokra. A központi irányításra senki, mintha nem onnan eredne ez a keszekuszaság, amit már a kiagyalói is képtelenek átlátni. Hát a kórházak és az igazgatóságok azt jelentik, amit kérnek tőlük, és úgy, ahogyan kérik. Lehettek helyi mulasztások és melléfogások is, de ahol rendszerszintű a hiba – ha egyáltalán lehet rendszernek nevezni a káoszt –, ott nem az írnokot kell felelősségre vonni.

A volt miniszterek után ugyan lehetne futni, de nem teszik, és nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy rendbeszedjék végre a nyilvántartásokat, a platformokat, de mindenekelőtt a hitelüket, mert az is csehül áll: azoknak az aránya, akik szerint ez a kormány az év végéig sem marad a helyén, már meghaladja a 30 százalékot. Micsoda egybeesés...

A koronavírussal kapcsolatos adatgyűjtés és -szolgáltatás egyébként csak egy kis része a kormány tevékenységének. De ha ebből indulunk ki, a helyzet elég rossz.